Saturninus.

– 1. L. Apulejus Sat., római néptribunus. Először Kr. e. 103-ban viselte ezt a hivatalt, miután az uralkodó optimata párt őt megelőzőleg a quaestori hivatallal járó gabona-osztogatás jogától megfosztotta volt. E megaláztatásért a tüzes és szónoki tehetséggel megáldott S. tribunus minőségében megbosszulta magát a senatuson. Cic. Sest. 17, 39. 45, 96. C. Servilius Glaucia néppárti vezérrel szövetséget kötött és több megvesztegetéssel vádolt kormánypárti vezérférfiút perbe fogott. Ezek egyikét, Q. Metellust, választás alkalmával a Capitoliumon ostrom alá vette, a miért őt azután Metellus mint censor a senatusból ki akarta zárni. Főkép S. vitte keresztül Mariusnak 102-ben ötödizben történt consullá választását, és egyáltalában tevékeny és ékesszóló, bár erőszakos ellensége volt a senatusnak. A 100-ik év küszöbén a néppárt vezérei a győztes Mariusszal szövetkeztek s abban állapodtak meg, hogy Marius hatodszor a consulságért, S. másodszor a tribunatusért, Glaucia pedig a praetorságért pályázzék, hogy e hivatalok birtokában a tervbe vett forradalmat keresztülvihessék. Véres választás után csakugyan mindhárman elérték czéljukat és erre S. hozzáfogott az apulejusi törvények megvalósításához, melyeknek pontos idejét és chronologiai sorrendjét nem ismerjük (Mommsen, A rómaiak története 5. köt. 267. l. jegyz.). Marius veteranusai megkapták a nekik szánt földbirtokot Africában (lex agraria). A senatus meg akarta ugyan akadályozni tribunusi intercessióval a törvény megszavazását és arra figyelmeztette S.-t, hogy rossz előjelként dörgést észleltek, de S. azt izente a senatusnak, hogy jobb lesz nyugton maradnia, különben a mennydörgést könnyen jégeső követhetné, s azután folytatta a szavazást. Hasonló módon vitte keresztül a gabona-törvényt. A kivívott diadal után azonban a győzők maguk között meghasonlottak. Midőn S. és különösen Glaucia oly erőszakos eszközökhöz nyultak, melyeket tisztességes ember nem helyeselhetett, a jövőjét féltő Marius szakított társaival és a senatushoz szegődöttt. Értésére esett ugyanis, hogy nemcsak a kormánypárt és a vagyonosabb polgárság készült fegyveres ellenállásra, hanem még az alsó néposztályból is sokan megsokallták az utczai csőcselék garázdálkodását és a senatushoz csatlakoztak. Glaucia és S. azonban nem követhették Marius példáját, mert a senatustól nem várhattak kegyelmet. Ily formán az a mozgalom, melyet felidéztek, magával sodorta őket. Még egy utolsó kisérletet tettek, hogy fejüket megmentsék, és a következő évre ujra pályáztak hivatalokért, Glaucia a consulságért, S. pedig ismét a néptribunatusért. A választás napján Glaucia ellenjelöltjét C. Memmiust egy fogadott banda által agyonverették, erre azonban a senatus is erőszakhoz nyult. Rendkívüli hatalommal ruházta fel Mariust és felszólította, hogy állítsa helyre a közrendet. A néppárt erre szabadoknak nyilvánította és fegyverre szólította a rabszolgákat, sőt, mint beszélték, S.-t hadvezérré kiáltották ki. Azon a napon, a melyen az uj tribunusoknak hivatalukba kellett lépniök (100-ban dec. 10.), a Forumon véres összeütközésre került a dolog, melyben a néppárt elbukott. Glaucia és S. a Capitoliumra menekültek, hol boszut lihegő ellenfeleik azonnal ostrom alá vették és megadásra kényszerítették őket. Marius szerette volna volt szövetségesének és mostani foglyának életét megmenteni, de az optimata fiatalság felmászott a Forumon levő curia fedelére, leszedte róla a cserepeket és S.t- agyonkövezte. App. b. c. 1, 32 skk. Cic. Brut. 62, 224. Cat. 1, 2, 4. Vell. Pat. 2, 12. Cic. rab. 7, 20. de or. 2, 49, 201. – 2. L. Apulejus Sat., Metellus egyik alvezére, a ki Kr. e. 69-ben részt vett Creta sziget meghódításában és 58-ban Macedoniában működött mint helytartó. Cic. Planc. 11, 27 skk. – 3. Cn. Sat., az előbbinek fia, Antonius híve. Cic. fam. 8, 14. – 4. Aelius Sat., köztársasági érzelmű politikus, a ki Tiberius császárra gúnyverseket írt. Ezért a Capitoliumról letaszították. Dio Cass. 57, 22. – 5. Aponius Sat., Otho és Vespasianus császár hadvezére. Legyőzte a Maeotis mellékén tanyázó roxolanusokat, később pedig majdnem áldozatul esett a fellázadt katonáinak. Tac. hist. 1, 79. 3, 11. 5, 26. – 6. Aemilius (Avulnius) Sat., Valerianus, majd Gallienus császár alvezére. Katonái ráerőszakolták a császári hatalmat, azonban nemsokára Kr. u. 260-ban ugyancsak katonái orozva meggyilkolták. – 7. Galliai származású derék római tábornok, a ki Aurelianus és még inkább Probus császár idején szerezte hírnevét. Az alexandriai csőcselék akarata ellenére kikiáltotta császárnak, de rövid kormányzás után Probus hada ellenében csatát veszítve elesett. Vopisc. Sat. 7 skk. V. ö. még Sentii, 2–5.