Selinus

SelinouV, több városnak és folyónak neve, szószerint zellerváros, zellerfolyó. – 1. Az Alpheus balparti mellékfolyója Triphyliában, Scillus mellett, torkolata Olympiától Nyugatra van; m. Kresztenai pataknak hívják. Xen. an. 5, 3, 8. – 2. Folyó Achaiában, mely az Erymanthuson eredvén Aegium és Helice között ömlik a corinthusi öbölbe; ma Voszticzai patak a neve. Strab. 8, 387. – 3. Patak Mysiában, Pergamus városa mellett ömlik a Caicusba, melynek jobbparti mellékfolyója. – 4. Siciliának dór gyarmatvárosa (a hasonló nevű S. ma Modione folyó mellett), melyet Megara Hyblaea lakósai 628 táján a sziget déli részén (a mai Mazzara és Sciacca közt) alapítottak, ott, a hol sziklás part két öböl közt a tengerbe nyúlik ki. Siciliának ez volt a legnyugatibb görög városa. Előnyös helyzete és 4 kikötője révén a sziget kereskedelmének egyik főhelye lett és a Carthagóba folytatott gabona-, olaj- és borkivitellel csakhamar nagy virágzásnak indult. A város nagy kiterjedéséről tanuskodnak nagy területen szétszórt romjai, gazdagságát pedig számos templomának gigantikus maradványai bizonyítják, a melyek S.-t Europa legnagyobb rommezejévé avatják. Az Egestával folytatott állandó határvillongások fölidézték S. vesztét. Az egestaiak ugyanis 416-ban először Athenaehez, majd Carthagóhoz fordultak segitségért, a mely szivesen ragadta meg az alkalmat, hogy a szigeten hatalmát kiterjeszsze. 409 tavaszán Hannibal Giscon nagy hadsereggel a város előtt termett és azt erős küzdelem után (Diod. 13, 54 sk.) bevette és templomai kivételével lerombolta. A syracusaei Hermocrates nemsokára fölépítette ugyan részben, de előbbi jelentőségét S. többé nem nyerte vissza. Kis megszakításokkal Carthago uralma alatt állott, míg ennek seregei 249-ben, nem tudjuk pontosan, hogy mily okból, végleg elpusztították. A város helyén keletkezett középkori telepet 827-ben a saracenusok rombolták össze. Azóta elhagyatott S. környéke. Templomait földrengés döntötte össze, nem tudjuk, hogy mikor; a romokat a tenger homokja temette be. A mult században az olaszok több ízben foglalkoztak a romok föltárásával. A város romjai két dombon feküsznek, melyeket egymástól a Gorgo di Cotore nevű kis völgy választ el. A nyugati (30 m. magas) domb déli síkján terült el az Acropolis, melyet a világtájak irányában két főút metsz át; délkeleti részén 5 (az építészeti kézikönyvekben A, B, C, D, O-val jelölt) templom romja látható; ugyanezen dombnak (47 méteres) északi síkján terült el a város többi része. Az Acropolistól Keletre eső (40 m.-es) dombon 3 hatalmas méretű (E, F, G-vel, Hittorffnál R, S, T-vel jelölt) templom romjai állanak. E templomok mészkőből vannak építve, a mészkő fehér stuccóval van fedve és e stuccofedés a festés sok nyomát őrizvén meg, kiinduló pontja lett a görög templomok polychromiájára (l. o.) vonatkozó kutatásoknak. Ép oly érdekesek a geison-on alkalmazott szines terracotta födőlapok. S. templomai az arányok finomságában nem vetekedhetnek ugyan az anyaföld templomaival, technikai kivitel tekintetében és hatalmas méreteiknél fogva azonban csodálatunkat érdemlik. A 6. és 5. századbeli dór építés történetében fontos szerepet játszó (l. Építészek 664–5. l.) templomok méretei (Durm szerint) a következők: A templom: 42,6×18,2 méter, 6:14 oszloppal (peripteros, az 5. száazdból); B (majdnem teljesen elpusztult és azért vitás a reconstructiója): 8,4×4,6; C: 70,4×25,3; 6:17 oszloppal (6. sz. első feléből); D: 58,7×26,8, 6:13 oszloppal, (6. századból); E (vagy Hera teploma): 71,6×27×8, 6:15 (5. század); F: 66,6×28,6; 6:14 (6. század közepe); G (vagy Apollo templom): 118,9×55,7, 8:17 oszloppal (a 6. századból, két építéskor nyomait mutatja, befejezetlen, oszlopai csak részben barázdáltak). A templomok metopái (a palermói múzeumban) nevezetes szerepet játszanak a görög archaikus szobrászatban, különösen a C templomról valók; ezekből a 730. á. reliefje Athenát, Perseust és a Medusát mutatja, a 731. á. pedig Herculest, a mint a tolvaj Cercopsokat viszi. A (kb. 1 m. magas) alakok mészkőből vannak faragva, a test és a fej en face, a lábak profilban, erősen és magasan emelkedtek ki az alapról, de fölszínükön laposan vannak mintázva; a Hera (C) templomáról való metopák (ugyancsak Palermóban, melyek az olympiai Zeus templom szoborműveivel egykorúak, már sokkal fejlettebbek; rajtok a nőalakok meztelen részei, a fej, a lábak és karok fehér márványból valók, a többi részek mészkőből. A selinusi acropolison anyag és technika szerint két különböző korba tartozó, romjaikban is imponáló (itt-ott 4 m. magas, átlag 1,5–2,4 m. széles), előszökő tornyokkal megerősített bástyafalak láthatók, két kapúval, Északon és (egy jól megerősített kettős kapú) DK-en. Az északi oldal bástyafala elé, mivel ez a dombnak magasabban fekvő északi síkjával szemben külön megerősítésre szorult, előbástyákat, bástyafokokat és nagy védő tornyot építettek, és ezeket a védőműveket a föld alá épített közlekedő folyosókkal is megerősítették. A várostól Nyugatra terült el S. nagy necropolisa propylaeummal, oltárokkal és külön Hecaténak (Kaibel, Insc. Gr. It. et Sic. 270) szentelt templommal. S. környéke jó búzát, egy orvosszerül használt földnemet és krétát szolgáltatott. Közelében a mai Sciacca mellett, sós ásványforrások (ta Swlikountia udata, Aquae Labodae, Labodes) vannak. Her. 5, 46. Thuc. 6, 6. 7,57. 8, 26. Irodalom: Benndorf, Die Metopen von Selinunt mit Unterschungen üb. d. Gesch., die Topogr. u. d. Tempel von S., Berlin, 1873. A. Holm, Gesch. Siciliens im Altertum, 1869–74. Hittorff, Recueil des mon. de Ségeste et de Sélinonte, Paris, 1870. U. a., Restitution du temple d’Empédocle à Sélinonte, Paris 1851. A. Salinas, degli oggeti rinvenuti negli scavi di S. 1883. U. a., Notizie d. scavi 1888, 593. 1894, 211 sk. Imhoof-Blumer, Die Münzen von Selinunt u. ihre Typen, Winterthur, 1872. Koldewey-Puchstein, Die griech. Tempel in Unter-Italien u. Sizilien. Berlin, 1899. – 5. Kikötő város nyugati Ciliciában, ma Szelindi; a magas sziklán emelkedő várost Trajanopolisnak is hívták, mert itt halt meg 117-ben Kr. u. Trajanus császár. Strab. 14, 669.