Silphium

siljion, az ernyővirágúak (umbeliferae v. umbellatae) közé tartozó növény, a melynek gyökeréből és szárából nyert mézgás gyanta (laser v. laseripicium) az ókorban nagy becsben tartott gyógyszer valamint igen kedvelt fűszer volt. Az ókori írók kétféle s.-ot emlegetnek; az egyik az afrikai, melynek leghíresebb termőhelye Cyrene volt Africa északi tengerpartján, miért is laser Cyrenaicum v. lacrima Cyrenaica névvel jelölték; a másik pedig az ázsiai, laser Syriacum. Az afrikai s.-ot kellemes szaga és hatásosabb volta miatt sokkal többre becsülték az ázsiainál. Míg az utóbbi (azonos ferula asa foetida L.-vel), melynek napon megszáradó tejnedve az ú. n. bűzös aszat, a keleti népeknél jelenleg is nem csupán gyógyszerül, hanem kedvelt fűszerül is szolgál, addig az afrikai s. egy ezzel rokon növény (a ferula Tingitana L.) lehetett, de egyes szakírók tévesen vélik a Thapsia silphiummal azonosnak. A s.-ot az ókorban gyógyszerként belsőleg és külsőleg egyaránt használták és csodás gyógyító erejűnek tartották; így azt hitték róla, hogy meggyógyítja a rosszindulatú fekélyeket, megszünteti a vakságot, felujítja az elgyöngült szervezet erőit, továbbá hogy has- és vizelethajtó, s ezenfelül fájdalomcsillapító és a legtöbb méregnek hatásos ellenszere. Gyógyító hatását a monda szerint már Aristaeus (l. o.) fölismerte. Cyrene legnagyobb nevezetessége és főjövedelmi forrása a s. termelése és eladása volt, melyet aranynyal mértek föl és a melynek képe a cyrenei pénzeken is szerepelt. A párisi nemzeti könyvtárban a cabinet des médailles kincsei között őriznek egy antik csészét, melynek belső felületén két kép van; a felső nagyobb képen IV. Arcesilaus cyrenei király látható (a Kr. előtt ötödik században uralkodott), a mint egy indulásra készülő hajó fedélzetén a s. lemérését személyesen ellenőrzi, míg az alsó kép a s. csomagoknak a hajó belsejébe való raktározását ábrázolja. Későbben, az orvostudomány fejlődésével a s. rejtélyes gyógyító erejébe vetett hit mindinkább eloszlott és a Kr. utáni első század végén a s. a kereskedelmi forgalomból már kezdett eltünni. Hdt. 4, 199. Theophrast. hist. plant. 6, 3. Cato r. r. Catull. 7, 4. Colum. r. r. 2, 10, 16. 6, 17, 7. Dioscur. 3, 94. Plin. n. h. 19, 3. Scribon. Larg. cap. 175. 177. Böllerbeck, flora class. 1824, p. 73. Berendes, Pharmacie bei den alten Culturvölkern, 1891, 1, 225 sk. Ad. Kronfeld, Arcesilaus-Schale und das Silphium, Janus, 1898, p. 22–33.