Spina

a római circus pályáján hosszú vonalban végighúzódó fal, mely a középen állva a porondot két egyenlő részre osztotta és tornyocskákkal, istenek szobraival, oszlopokkal, obeliscusokkal volt telerakva. A fal két végén állott három kúpalakú oszlop, a két meta, melyeket rendszerint hétszer kellett megkerűlni. (Hor. od. 1, 1: metaque fervidis evitata rotis). Ugyancsak a spina falán állott hét, fából készített golyó (ova), melyeket egyenként minden megkerülés után leszedtek. Az egyes versenyek után pedig egy-egy delphint helyeztek a falra, hogy így jelezzék a kocsiversenyek számát. A spina szó eredetileg a. m. tövis, átvitt értelemben «gerincz». – Az alba spina nevű cserjének fáját nagyon alkalmasnak tartották a menyegzői fáklya számára. Fest. p. 316 Th.: qui facem praefert ex spina alba. Plin. n. h. 16, 75: spina nuptiarum facibus auspicatissima. A tövises fát ugyanis alkalmasnak tartották a strigae ellen. Ov. fast. 6, 129.