Sponsalia

eljegyzés, jegyajándék és eljegyzési lakoma (Cic. Qu. fr. 2, 6) nevét az eljegyzésnél használt kifejezésektől (spondesne? spondeo) nyerte. A leány neve ettől kezdve spnosa, pacta, sperata, destinata, a férfié sponsus volt. A mennyasszony ilyenkor vőlegényétől jegygyűrűt (annulus pronubus) kapott, a vőlegény pedig valami értékesebb ajándékot. Az eljegyzést bármelyik fél felbonthatta; ha valamelyik fél a másikról időközben lemondott, e szavakat mondta: tua conditione non utar; ilyen esetben a sponsus elvesztette jegyajándékát, a sponsa ellenben, ha ő mondta fel az eljegyzést, a jegyajándék kétszeresét volt köteles megfizetni. Az eljegyzés felbontását repudiumnak nevezték.