Sponsio

ünnepies igéret, a mely a szokásos kérdéstől (spondesne?) és felelettől (spondeo) kapta nevét L. Sponsalia, 1) Közjogilag véve olyan szerződés, a melyet valamely magistratus a maga felelősségére köt (v. ö. Foedus), a melyet tehát a senatus és a közgyülés elismerhetett ugyan kötelezőnek, de vissza is utasíthatott (pl. s. Caudina) és ezen utóbbi esetben az illető magistratust kiszolgáltatta (deditio) az ellenséges idegen államnak. Liv. 9, 5. 21, 18. Vell. 2, 1. 2) Magánjogi tekintetben előfordult eljegyzésnél, jótállásnál (l. Intercessio), stipulatiónál (l. o.); de különös fontossága volt perekben, a melyeket sponsióval indítottak meg úgy, hogy a felek bizonyos összegben (a lex Silia szerint s. tertiae partis) fogadtak a per kimenetelére. S. praejudicialis volt az, a melyben a fogadás döntötte el a pert is, vagyis a ki elvesztette a fogadást, elvesztette a pert. Cic. Quinct. S. 27. Caec. 8. Interdictummal járó perekben gyakori volt a s. poenalis, midőn a pervesztő a fogadásból letett összeget is elvesztette ráadásul. Cic. Caec. 8. Tull. 53. L. Per. Vécsey, Római jog, 233. és 348. l.