Stipulatio

ősrégi módja az egyességkötésnek, a mely eredetileg a sponsio (l. o.) formájában, később szabadabb formák szerint is jött létre. Az egyességre lépő felek közül az, a ki kérdésében igéretet kívánt a másiktól, stipulator, az pedig, a melyik az igéretet tette, promissor; egy harmadik személy, a ki jelen volt a kötésnél, hogy szükség esetén ő hajthassa be a stipulator számára a stipulator igényeit, astipulator. Kölcsönös kötelezéssel járó egyesség kötésénél a s. után mindjárt restipulatio következett, a mikor a két fél szerepet cserélt. Cic. Rosc. com. 13. Az önként való egyesség s. conventionalis, a többié cautio (l. o.) vagy s. praetoria, judicialis a szerint, a mint a magistratusi vagy bírói rendeletre jött létre.