Stipendium

(stips pénz, pénzbeli járulék és pendere), 1) katona-zsold (misJoV). Az athenaei állam valószínűleg a tengeri uralom megállapítása után nem sokára behozta a zsoldot. A peloponnesusi háború idejében egy hoplita egy drachmát kapott napjára a saját, valamint a szolgája részére (Thuc. 3, 17); ugyanennyit kaptak a thraciai zsoldosok is. Később csekélyebb volt a zsold. Thuc. 7, 27. A lovas katona felesketésekor felszereléspénzt (katastasiV) kapott, azután béke idején élelmi járulékul (sitoV) pénzben napjára 1 drachmát s háborúban azonkívül még valószínűleg zsoldot is húzott. A trieres evezősei a peloponnesusi háborúban átlag egy drachmát kaptak naponkint. Thuc. 3, 17. 6, 31. A független szövetséges államok maguk fizették a katonaságot, de hogy a többi szövetséges állományt a saját állama fizette-e vagy a delosi (később athenaei) szövetségi pénztár, nem tudjuk. A peloponnesusi háború után alakuló gyülevész csapatok természetesen csak zsoldért szolgáltak. Romában régente a tribusok gondoskodtak saját állományuk ellátásáról; az állam (de publico) Kr. e. 406-ban a vejii háborúban fizet először zsoldot egy senatusconsultum folytán; inkább kárpótlás volt ez, a melyet az egész hadjárat idejére egyszerre fizettek ki; azért stipendia egyes hadjáratokat is jelent. Tac. ann. 1, 17. 35. Polybius idejében egy legionarius évi zsoldja (annuum s.) 1200 régi as, a centurióé ennek kétszerese (duplex s.), a lovasé háromszorosa (triplex s.). Pol. 6, 39. A polgárháborúk idejében nagyobb zsold volt. Caesar 225, Domitianus 300 (16 as os) denariusra emelte fel a legionarius zsoldját, s az előbbi 3 részletben, az utóbbi négyben fizettette ki. Suet. Caes. 36. Dom. 7. Augustus egy-egy praetorianusnak 2 denariust adott napjára. Tac. ann. 1, 17. V. ö. Dio 53, 11. 2) A hadjárat költségeinek visszapótlására a legyőzött félre rótt hadi sarcz (Liv. 2, 18 stb.) s azután általában a provincialisokra (stipendiarii) kivetett rendes adó. Cic. Verr. 3, 6.