Summanus

római istenség, mely lényegére nézve a római Juppiternek egyik mellékalakját, sőt melléknevét (Juppiter S. CILV 3256. 5560) képezi. Vagy a sabinusoktól vagy a latinusoktól került Romába és lényéről maguk a rómaiak sem tudtak egészen biztosat. Közönségesen az éjjeli égboltozatnak, a rajta jelentkező és a földbe szaladó villámoknak istene volt. Varro (l. l. 5, 74) Titus Tatius sabinus istenei között sorolja föl. A Capitoliumon is tisztelték, még pedig nemcsak külön kápolnában, hanem egy agyagszobor képében is, a mely a nagytemplom oromzatán állott. Ezt a szobrot egy izben menykőcsapás érte és úgy összetörte, hogy a fejét csak nagysokára találták meg a Tiberis medrében. Ez a dolog 278-ban Kr. e. történt és úgy látszik, hogy ekkor fogadtak neki engesztelésül külön templomot a Circus közelében, a hol évenkint junius 20-án áldozatot mutattak be neki. Ezenkívül azonban máskor is megtisztelték áldozati ajándékokkal (fekete ürükkel és kerékalakú kalácsokkal). Alkalmúl szolgáltak az ilyen áldozathoz az éjjeli égiháborúk, melyek ritkábbak, és azért az ókori Romában annál gondosabb megfigyelés tárgyai voltak. Ugyanezért különbséget is tettek nappali villám és éjjeli villám között, amazt Juppiternek, emezt S.-nak tulajdonították; kétes esetekben pedig, a mikor nem tudták biztosan, nappal van-e vagy éjjel, mind a két istennek áldoztak, a mikor a villám által érintett földet nagy tisztelettel összegyüjtötték és eltemették (fulgur condere). Mivel S. a sötét éjszaka istene volt, Plautus tréfásan elnevezte a tolvajok istenének (Curcul. 3, 43). Preller, Römische Mythologie 1, 243 skk. ll. Wissowa, Religion und Kultus der Römer, München, 1902, 124.