Sumptus

és leges sumptuariae. Az egyszerűséget, a mely a régi rómaiak életmódjában nyilvánult, későbben részint a városi élet fölpezsdülése, részint pedig a külső hódítások szülte fölgazdagodás és idegen szokások meghonosodása következtében fényűzés és pazarlás váltotta fel. A 12 táblás törvénynek még csupán a kegyeletből folyó tékozlás ellen kellett küzdenie, t. i. azon túlságos és fölösleges költekezés ellen, a mit a halott eltakarítása alkalmával fejtettek ki a hozzátartozók. Cic. leg. 2, 23. 24. Később azonban a fényűzés és pazarlás mind építkezésben és ruházatban, mind étkezésben s általában az életmódban oly nagymértékű volt, hogy számos törvény jött létre a korlátozása czéljából, névszerint: lex Metilia de fullonibus (217. Kr. e.), l. Publicia de cereis (209), továbbra az ú. n. leges sumptuariae; l. Oppia (215), a melyet a nők fényűzése ellen hoztak, de 20 év mulva a l. Valeria Fundania eltörölt; a l. Orchia (183), Fannia (161), Didia (143), Aemilia (115), Licina (103 körül), a melyet rövid fönállása után a l. Duronia (97) eltörült; a l. Cornelia (81), Scribonia (50), Julia Caesaris (46) és Augusti (18). Lásd Lex alatt. A későbbi császárok alatt már az erkölcsromlással együtt a fényűzés a kiirtását czélzó császári rendszabályok daczára is teljesen megrögzött bajjá lett. Tac. ann. 3, 52 skk.