Talassio, Talassius

(Varro szerint a talaron = quasillum szótól, tehát körülb. a szövés-fonás megszemélyesítése), a régi rómaiak nászistene, mely a görög Hymenaeusnak felel meg. Rendesen akkor fohászkodtak hozzája, mikor a násznép a fiatal férjnek házába lépett (l. Nuptiae). Valószínűleg sabinus eredetű alak, miként a legtöbb myhtologiai fogalom és női szokás, mely a római matronák életében gyökeret vert. Lucan. 2, 368. Nevét Livius (1, 9) Talassiusszal, Romulus egyik társával hozta kapcsolatba, kinek a sabinus nők elrablása körül kiváló szerep jutott, úgy hogy aztán minden násznál szokásszerüleg is ajkaikra vették. Preller szerint (Röm. Myth. 2, 216) talán Quirinusnak egyik mellékneve, melyet lassankint történelmi alakká fejlesztettek. Annyi tény, hogy a sabinusoknál a Talus név sűrűn fordult elő (Festus, p. 542Th.), sőt Titus Tatiusnak is volt egy ilyen nevű barátja, előkelő sabinus ember. Kérdés azonban, vajjon a T. név összefügg-e a Talusszal. Erre a kérdésre ép úgy hiányzik a kielégítő válasz, mint arra a másikra, hogy igaza volt-e Merklinnek, mikor azt állította, hogy Talassios = JalassioV és nem egyéb, mint Consusnak megszemélyesített mellékneve. V. ö. egyébként még a következő műveket: Rossbach, Die römische Ehe, p. 345 és Huschke, Die oskischen und sabellischen Sprachdenkmäler, p. 244; nemkülönben l. Marquardt, Privatleben, 1, 52. l. 5. jegyzet.