Tanügy.

– A. A görögöknél. A görög fiúgyermekek oktatása (Sparta kivételével) a szülők tetszésére volt bízva, a kik rendszerint magántanítókhoz járatták fiaikat, hogy a szokásos képzettséget megszerezzék. A tanítás tárgyai, vagyis azon általános ismeretesek (egkuklioV paideia), melyeken minden görögnek át kellett esnie, mielőtt a nyilvános élet s köztevékenység terére lépett volna, három csoportra oszolva tették a tanítás három fokát, ú. m. az elemi oktatást (grammatikh), a zenei oktatást (mousikh) s a testgyakorlást (gumnastikh). Az oktatás e fokait nem részesítette mindegyik állam egyenlő ápolásban; a spartaiak pl. a zene mellett inkább az ész fejlesztésére fektettek súlyt, mintsem az írás és olvasás elsajátítására; így volt ez jobbára más dór népnél is. A testgyakorlást sem egyforma czélból űzték az összes görögök. Sparta pl. a jövendőbeli harczosokat nézte ifjaiban, s azért a testedzésre és kitartásra, fáradság és fájdalom néma tűrésére fektette a súlyt. Másirányú volt az ion, különösen pedig az athenaei ifjúság képzése. E törzs a szellem és test összehangzó fejlesztését tartotta szem előtt azon példaszerű elv alapján, hogy csakis szép, azaz erős és egészséges testben lakozhatik szép lélek. Az athenaei tanítás volt különösen az, melyben ez az elv valósult, s a hol ennek megfelelően a különböző ismeretek tanítását külön szakemberek végezték. E különbség az egyes törzsek hagyományain alapult, de mégsem maradt mindvégig egyforma a tanítás. Socrates föllépése pl. a tanításra is nagyjelentőségű volt. Az elemi tanítás tárgyai voltak: az írás és olvasás. A számolásra rendszerint otthon tanították a gyermeket. Az irást és olvasást kapcsolatosan tanulták a szótagoló módszer (sullabizein) segítségével. Kezdetben persze az ábéczét írták le, s ahoz fűzték szótagoló gyakorlatokat. Az olvasás gyakorlásakor figyelemmel voltak arra is, hogy melyik szótagot ejtsék nyomatékosan, melyiket ne; ez a (talán) közösen végzett olvasásmód jó zenei előgyakorlat is volt egyszersmind. Nagy szerepet játszott a könyv nélkül való tanulás, vagyis az olvasmány betanulása, nemcsak észképzés czéljából, hanem azért is, mert az írott művek akkor még rendkívül drágák voltak; épen ezért a tanulásra szánt szöveget előbb tollbamondás után le kellett írniok. Legfontosabb tárgya volt az oktatásnak Homerus, még a spartaiaknál is. Úgy tekintették őt a görögök általában, mint a bölcsesség forrását. Azonkívül életszabályokat s szellemes mondásokat tartalmazó műveket olvastak s tanultak be, nevezetesen Hesiodust, Solont, Theognist, Aesopust stb.; a harczias szellem fölkeltése czéljából pedig különösen Simonidest kedvelték. A peloponnesusi háború után legkedveltebb volt általában Euripides az ő szabdabb fölfogásával s életszabályaival. A zenei oktatás rendesen a 13 éves korral kezdődött s főleg húros hangszerekre, cziterára s lantra szorítkozott. A túlságos hatást keltő fúvóhangszereket mellőzték, a boeotiaiak kivételével, a kiknek kedvelt nemzeti hangszerük volt a fuvola. Spartában a 16 éves kor után a táncztanítás (orchstikh) is hozzájárult a zenéhez; máshol ritkán. Testgyakorlást 16 éves korukig külön mesterek magánintézeteiben, az ú. n. palaestrákban tanultak a fiúk, még pedig futást, ugrást, birkózást, discus- és dárdavetést. A versenygyakorlatok tanulása, az ú. n. agwnistikh, csak a 16 éves kortól vette kezdetét a gymnasiumokban. Ez tehát már kívül esett az iskolai tanítás körén, a mely a 16 éves korral berekesztődött. Mind a zene-, mind a testgyakorlásbeli oktatásért külön-külön díjat fizettek vagy az illetők (az Anthesteria második napján, az Anthesterion hónapban t. i., mikor legtöbb ünnep s így legtöbb iskolai szünet volt), vagy pedig az a törzs, melyhez az ifjú tartozott. A Kr. e. 4-ik század folyamán a rajz (gragikh) is lényeges kiegészítő részévé vált az oktatásnak. A kik magasabb szellemi képzettséget akartak szerezni, az olyanok régebben az ú. n. sophisták társaságát keresték, a kik a rhetorikát, mathematikát, philosophiát, geometriát stb. tanították s a teljes kiképzésért olykor magas díjat fizettettek maguknak. Először Protagoras tette ezt, s egy teljes kiképzésért 100 minát (= 10,100 K) vett el. Ritkaság volt az olyan csekély díj, a minővel Isocrates beérte, t. i. 10 mina (= 1010 K). Ezután nemsokára külön rhetorikai és philosophiai iskolákat nyitottak egyes kiváló tudósok külön helyiségekben. Az ismert ágak szaporodásával bővült az egkuklioV paideia fogalma is, a mely azután magában foglalta az ú. n. hét szabad művészetet, ú. m. grammatikát, rhetorikát (ide számítva a költészetet is), dialectikát, arithmetikát, musikát, geometriát, astronomiát. – B. A rómaiaknál. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a zene és a testgyakorlás Romában nem tartozott az iskolai tanítás körébe; a zenét csak a császárság idejében sorozzák be a septem artes liberales közé. A figyermekeket a szülők részint maguk tanították vagy taníttatták otthon, részint iskolába járatták. Már korán találunk említést iskolákról Romában, bár még korábban Tusculumban és Gabiiban. Ez iskolák neve scholae (scolai) vagy latinosan ludi (t. i. szellem játékok), a tanítóé ludi magister. Az iskolai oktatásban három fokot különböztetünk meg, ú. m. elemi, grammatikai és rhetorikai tanítást. Az elemi oktatás tárgyai: olvasás, írás (a stilusszal a tabula ceratára),számolás és a 12 táblás törvény betanulása könyv nélkül. Olvasni is a 12 táblás törvényen tanultak eleinte, később tanultak ezenkívül tollbamondás után leírt szöveget (dictata magistri) s latin költőket, ú. m. Livius Andronicus latin Odysseáját, még későbben Vergiliust s Horatiust, a kiknek mellszobraival is szokták ékesíteni az iskolatermeket. A tanító neve: litterator (grammatisthV) vagy magister litterarius. A számolás tanítása sok nehézséggel járt, mivel a rómaiak még nem különböztettek meg a számok kiirásában helyi értéket. E nehézségnél fogva külön mester kellett hozzá, az ú. n. calculator. A számolás megkönnyítése czéljából közönséges fejszámoláshoz ujjaikat használták, magasabb számokat (10,000-től fogva) más-más testrészszel jelöltek meg. Nehezebb számműveletek megkönnyítésére vonalakkal vagy mélyedésekkel ellátott számolótáblát használtak. Az elemi iskolák jobbára bódékban (pergulae) voltak, melyeket egyszerűen kárpittal rekesztettek el az utczától. Tanítottak azonban a nyilt utczákon (in triviis) is, azért nevezi Quintilianus (1, 4, 27) a közönséges (vagyis elemi) iskolai képzettséget trivialis scientiának. A szegényebbek leánygyermekeiket is beadták az elemi iskolákba, a hol a fiúkkal együtt tanultak. A decemviratus történetéből ismert Verginia 449-ben fölserdült leány létére szintén ilyen iskolába járt (virgini venienti in forum, ibi namque in tabernaculis litterarum ludi erant. Liv. 3, 44, 6). Ez a hely egyszersmind az első említése nyilvános iskolának Romában. A 2-ik pún háború ideje után a görögséggel való gyakori érintkezés következtében egyre terjed a görög nyelv és irodalom tanításának divatja is. Nem elégszenek meg többé az egyszerű elemi képzéssel, hanem egy további fokra mennek át, t. i. a grammatikai oktatásra. Eleinte a görög oktatás eszközeit használják föl, hogy minél nagyobb tökéletességet érjenek el az ékesszólásban. Képzett mesterek, úgynevezett grammatici vezetése alatt (szintén nyilt bódékban) olvassák és fejtegetik mind nyelvileg mind tárgyilag a görög költőket, legkiváltképen Homerust. Ezen görögös grammatikai oktatás mellett latinos is lép föl később a latin Odyssea alapján. Csak jó későn olvad össze a görögös és latinos oktatás, mely azután mind nagyobb terjedelemben öleli föl a görög s latin költőket s Andronicus Odysseája kiszorul. De Horatius még tanulta ezt Orbiliustól. Hor. ep. 2, 1, 69. A latin költők közül előbb Terentius, későbben Vergilius, Horatius voltak a fölkapottak, továbbá Lucanus és Statius, még későbben, Hadrianustól fogva, Ennius és Plautus s más régibb költők. A mi a módszert illeti, a tanító először maga olvasta el (dictare) a tárgyalásra szánt részt, azután a tanulókkal olvastatta el. De, ha nem volt példányuk (a mi gyakori eset volt), előbb tollbamondással leiratta velük; hogy az írás gyorsabban menjen, különös jeleket (notae) használtak. Az olvasott részt azután elmondták (reddere) a tanulók. Ügyelniök kellett a hibátlan, tiszta kiejtésre s értelmes előadásra. A nyelvi s tárgyi magyarázatba vonták azután bele megfelelő mértékben a metrikát, zenét, poetikát, történelmet, mythologiát stb. szóval mindazon tanulmányokat, a melyeket szabad római ifjak végeztek, s melyeknek neve külön-külön artes v. disciplinae. Az ily alapon nyert tudós képzettség doctrina, még pedig értelmi tekintetben eruditio, erkölcsi oldalára nézve pedig humanitas. A tanítás e fokán tanítottak rhetorikát is. De az ékesszólás föllendülése külön rhetoriskolák fölállítására szolgált indítékul. Olyanok azután, a kik a nyilvános életben nagyobb előmenetelre vágyakoztak, ráadták magukat a rhetorika tanulására is. A rhetoriskolákban is görögös volt a tanítás eleinte, sőt még akkor is kapósabb volt egy ideig ez az irány, mikor már voltak latin rhetoriskolák is (az elsőt Plotius Gallus állította föl a 92-ik évben Kr. előtt). A rhetoriskolákban szónoki s más prózai remekek olvasásából s fejtegetéséből állott a tanítás, s részint írásbeli részint szóbeli gyakorlatokból állott. A szóbeli gyakorlatokat (declamationes) rendszerint megelőzték az irásbeliek. A szóbeli gyakorlatok közül azok, melyek valamely erkölcstani tételt a követésre méltó szempont kiemelésével fejtettek ki, voltak az ú. n. suasoriae, az olyanok pedig, a melyekben a tanulók egyik mint vádló, másik mint védekező fél, valamely kigondolt pertárgyat vitattak meg, az ú. n. controversiae. Ann. Sen. or. et rh. sent. etc. Suet. de rhet. Az előbbi a kezdők (pueri) gyakorlására szolgált, az utóbbi a fejlettebb növendékek (adolescentuli) gyakorlására. A nyilvános szereplés megkezdése előtt egyes kiváló szónokok vagy jogászok társaságát keresték s nyilvános föllépésük alkalmával közelükben tartózkodtak, hogy ügyességüket eltanulják, fogásaikat ellessék (tirocinium fori). A kik pedig katonai pályára készültek, azok valamelyik hadvezér oldalán szereztek tapasztalatokat és megfelelő gyakorlatot. A tanításért kezdetben ajándékot szoktak adni díj fejében, pénzbeli díjazás csak későbben, a 2-ik pún háború idején, jött divatba. Horatius idejében az elemi oktatás havi díja talán 43 fillér volt (Hor. sat. 1, 6, 75) s a Nonae napján fizették. Diocletianus edictuma szerint egy litterator 1,5, egy calculator 2,25, egy grammatikus 6, egy rhetor 7,5 koronánál nagyobb tanításdíjat nem kaphatott havonkint. Hadrianus állami akadémiát (Athenaeum) állított föl, melyben a rhetorikát, a szónoki gyakorlatot s bölcseletet külön szakférfiak adták elő. A fegyelmet szigorúan vették s a kihágást keményen büntették. Orbiliust (l. ott) mint olyant, említi Horatius, a ki mindjárt kész volt a verésre (plagosus). A gyermekek fenyítő eszköze volt a ferula. Mart. 10, 60. Egyes tanítók nagy jövedelemre tettek szert mesterségükből; gyakran ugyanis nagy számmal voltak tanítványaik, úgy hogy ahoz képest egy vagy több segédtanítót (subdoctor) is tartottak a külön elemi vagy grammatikai csoportok számára. Az iskolai év martius 19-ikén kezdődött a Quinquatriával, Minerva ünnepével, a mely egyébiránt természetesen iskolai szünet volt (egy, később öt napon át). Ekkor szoktak adni a tanítónak fölvételi ajándékot, az ú. n. minervalt. A vasárnapi (nundinae) és nagy állami ünnepeken kívül szünetelt még a tanítás a Saturnalia napjain decemberben, a Charistina (febr. 20), Septinontium (dec. 11) s újév napján. Nincs rá adatunk, volt-e egyfolytában hosszabb szünet a nyári évszakban, de szinte bizonyosra vehető, hogy a nyári forróság napjaiban nem volt tanítás. – Irodalom: Az idevágó művek roppant számából idézzük a következőket: Grasberger, Erziehung und Unterricht im klass. Altertum, 3 köt. Friedländer, Darstellungen aus der Sittengeschichte Roms etc. 3 köt. Becker, Gallus (átdolgozta Göll). Stadelmann, Erziehung und Unterricht bei den Griechen u. Römern. Jullien, Les professeurs de littérature dans l’anciennne Rome et leur enseignement depuis l’origine jusqu’ à la mort d’August. Gáspár L., Nevelés és oktatás a rómaiaknál stb. (Kőszegi gymn. ért. 1893/4). Scossa D., A rómaiak iskolaügyéről (Nept. 1, 72–75. sz.). Szenczy Gy., A gyemek nevelés iránya és szelleme a régi görögöknél (Bajai főgymn. ért. 1885. 6). Czuprák E., Nevelés és oktatás az ógörögöknél (Kaposv. főgymn. ért. 1880/1). Kiáltossy J., A római fiúk neveltetése (Bpesti VII. ker. főgymn. 1885/6). Kárpáti K., A régi római deák vakácziók (Tan. L. 14). A régiségtani műveket l. Nevelés. Zoeller, Griech u. röm. Privatalterth. (1887).