TaraxippoV

(«lóriasztó», «lóbokrosító»), kerek oltár az olympiai versenypályán (hippodromus), a hol a lovak (mondja Pausanias, 6, 20, 10) sokszor minden ok nélkül könnyen és hamarosan megbokrosodtak. Mivel az olympiai ásatások ezt a helyet még fel nem tárták, nincs kizárva, hogy még előkerülhet. Idealis (reconstruált) helyét megtaláljuk az olympiai versenypálya azon alaprajzán, melyet Hirt. után (Gesch. d. Baukunst bei den Alten, 20-ik tábla, 8-ik ábra) Baumeister közöl (s. v. Hippodrom). Ezen az alaprajzon a T. tulajdonképen a második czél (G); közte és az első czél között (F., a hol a Hippodamea érczszobra állott kezében a Pelopsnak szánt győzedelmi pántlikával) húzódott az a fal (spina), mely a hippodromust hosszában kettéválasztotta. Mythikus jelentősége szerint T. azonos volt egy (szerencsétlenül járt?) emberrel, a kinek békétlen szelleme a lovakat ijesztgette. Ilyenek: Myrtilus Oenomaus kocsivezetője, a kinek Hippodamea pásztorórát igért, hogy Pelopsot (l. ezt) győzelemre segítse, és a kit a győztes hitszegőn elpusztított; továbbá maga Oenomaus, a ki árulásnak esett áldozatul, és Olenius (Dameon, Alcathous), a kik közül valamelyik a hagyomány szerint ezen helyen volt eltemetve. Paus. 6, 20, 8. 10, 37, 4. A későbbi írók (köztük Paus. 10, 20, 9) úgy vélekedtek, hogy T. tulajdonképen Posidon Hippius mellékneve, és mivel ezt az utóbbit Glaucusszal gyakran összetévesztik, az imént említett magyarázat érthetővé teszi, miért tisztelték az Isthmuson Glaucust mint T.-t. Paus. 10, 20, 9. Hyg. fab. 250, 275.