Argos

to ’ArgoV, mint apellativum pan paraJalassion pedion (v. ö. Strab. 8, 372). – I. A homerusi költeményekben és a későbbi költőknél nem csupán Argos városa (Ross, Inselreisen 4, 10), hanem: ’ArgoV Pelasgikon, Achilles országa (II. 2, 681), Thessalia, v. Thessalia síksága, v. egy thessaliai város (Strab. 3, 229. 8, 369. 9, 431); ’A. ’Acaikon, Agamemnon egész országa (II. 2, 108. 287. 9, 141. 283; Od. 3, 251); az egész Peloponnesus (Od. 1, 344; Aristoph. Plut. 601); az egész Görögország. Strab. 8, 369; II. 9, 246. 12, 70. 13, 227. 14, 70. 24. 37. – II. A későbbi felfogás szerint a Peloponnesus egész keleti része (4320 €km.), más néven Argolis; ’ArgoliV (’A. muirh, Herod. 1, 82. ’A. cwrh, Herod. 6, 92) v. ’Argeia (Od. 3, 262; Il. 6, 152), melyet nyugaton Achaea és Arcadia, délnyugaton Laconia határol; északkeleten a corinthusi Isthmus földszoros által függ össze a görög szárazfölddel. Más oldalról tenger határolja, mely különösen délről mélyen benyomul a szárazföldbe (’ArgolikoV kohpoV) és a tartományt délen a nyugati (Cynuria, melyért Argos és Sparta sok véres harczot vívott) és a keleti (’Akth félszgiete) részre osztja. Bár ezen a földterületen soha egységes állam nem alakult, mégis geographiai tekintetben egységes egésznek tekinthető. Egészben véve hegyes. Keleti részén van az Oneum és Arachnaeum hegység, ez utóbbinak elágazásai az Actén és Methanán keresztül húzódnak; nyugaotn az arcadiai fensík ágazatai terülnek el. Az arcadiai határhegység és az Oneum között emelkedik a Tricaranum és Apesas, s ezek három párhuzamosan húzódó völgyet alkotnak. A nyugati völgyet, Philius vidékét, mely a legszélesebb, az Asopus, a középsőt a Nemea, a keletit, Cleomae vidékét, az ókorban nem emíltett nevü patak öntözi. Közvetlen Argos mellett terül el a legnagyobb síkság, ezt északon a Celossa és Treuts hegyek választják el a Philius és Cleonae völgyektől. E kettő között a cleonaei völgyön át vonul a főországút Argosból Corinthusba. Az említett síkságot keleten az Arachnaeum, délkeleten egy sziklahát zárja el, míg nyugaton töb hegyláncz húzódik: a Lycone, ezzel összefügg a larissai sziklakúp Argosnak Acropolisával; a Chaon, tövében a bővizű Erasinus patakkal, hatalmas forrását (ma Kefalári, caput aquae-nak nevezik) a régiek a stymphalusi tó torkolatának tartották (Herod. 6, 76; Strab. 8, 371); a Pontinus, északkeleti részén számtalan forrással, melyek a mély lernai tavat alkotják. Az argosi síkság déli része Lerna és Nauplia között a tengerhez közel egészen mocsaras. E síkság nagy része ma is vízben szükölködik, mert az Argos városát körülfolyó Inachus (ma Panitza) és Charadrus (ma Xerias) patakok az év nagy részében ki vannak száradva; azért nevezték poludiyion ’ArgoV-nak. Il. 4, 171. Ezen a bajon mesterséges öntözéssel – a monda szerint Danaus v. leányai a Danaidák – segítettek s így alkalmas volt gabonatermelésre épúgy, mint lótenyésztésre (ippoboton ’ArgoV). Il. 2, 287; Strab. 8, 388; Hor. Od. 1, 7, 9. Termékenyebb ennél a Philus völgye, valamint a Corinthus és Sicyon között elterülő homoksíkság. Argost valószínüleg a dórok alapították; a dór vándorlás előtti korról semmi bizonyosat sem tudunk. Niebuhr. Vortr. über a. G. 1, 280. l. A historiai korban két állami szövetségről van szó. Az egyik az egész félszigetet magában foglalta, a másik csupán Inachus síkságát a szomszédos magaslatokkal. Ez utóbbit Argos, Mycenae, Tiryns, Midia, Orneae, Hysiae, Asine és Nauplia alkotta. Egyiknek a lakossága sem volt tisztán dór. Ezeket a községeket Phidon Kr. e. a 8. században hatalmas állammá egyesítette, ki nagy tyrannus hírében állt. Utódai a Heraclidák csupán névleg uralkodtak. A spartaiak először Cynuriát hódították meg, majd Cleomenes a hatodik században teljesen legyőzte őket úgy, hogy az uralkodó osztály kihaltával a politikai hatalom a rabszolgákra szállt s Tiryns és Mycenae is elszakadtak Argostól. Herod. 6, 83. Az athenaeiekkel több izben szövetkeztek Sparta ellen, de majdnem mindig vereséget szenvedtek a hatalmasabb ellenféltől. Mint az achajai szövetség tagja került a rómaiak hatalmába. Az argosiak (’Argeioi, Argiui) ügyes szónokok, de iszákosak, pörlekedők és a tolvajlásra mindig készek. Pind. Isthm. 5, 85. Argolis a következő részekre oszlott: – 1. Cynuria vagy Thyreatis, zord hegyvidék, Tyhrea és Anthana helységekkel. – 2. ’Argeia szűkebb értelemben, Argos várossal (112. á.), mely a mai napig megtartotta régi nevét és helyét, bár nem a régi terjedelemben. A Larisa keleti lábánál, a Larisával összefüggő alacsony szikladombon feküdt. A Larisán volt az Acropolis, míg észak felől Aspis v. Athenaeum nevü erősség védte a várost. Liv. 34, 25. A falmaradványokon kívül alig van valami jelentékenyebb emléke a régi városnak. Legnevezetesebb a szinház, melynek ülőhelyei a Larisa oldalába voltak vágva; újabban ásták ki. Athen. Mit.t 16, 261. Ezalatt volt a tágas piacz, északi oldalán a város legnevezetesebb szentélye, Apollo Lyceus temploma, épült. A piacz déli oldalán egyenes út vezetett a DiampereV kapu felé, ezen hatolt be Pyrrhus Nauplia felől a városba s hősi halált halt Kr. e. 272-ben. Plut. Pyrrh. 34. Larisa csúcsán voltak Zeusnak és Herának, mint a város védő isteneinek, templomai. KularabiV nevü gymnasium. Paus. 2, 22, 8. Argos volt Peloponnesusnak a legrégibb és legtekintélyesebb városa. Népessége legnagyobb volt a peloponnesusi háborúban, mikor a szomszédos helységeket hozzácsatolták. A város belsejében levő számos templomon kívül nevezetes volt a Heraeum, mely innen két órányira feküdt, Herának óriási szobrával, melyet Polychitus készített. Ehhez a templomhoz fűződik Cleobis és Biton mondája. Hdt. 1, 31; Cic. tusc. 1, 47. – 3. Epiduaria, Epiduarusszal (ma Nea Epidauros falu), ettől 2½ órányira feküdt egy völgyben az ókorban igen híres Asclepius templom és liget, melyhez messze földről zarándokoltak a betegek csodatevő hatása miatt. Rómába egy pestis kitörése alkalmával innen vitettek egy kigyót, mint az istenség jelképét. Liv. 10, 47. Ov. ex Pont. 1, 3,21. Az itt trónoló istennek aranyból és elefántcsontból való szobrát Thrasymedes készítette; az isten egyik karjával a sceptrumra támaszkodik, a másikkal a kígyót érintette. Újabban ennek a templomnak sok értékes maradványát találták meg. Mellette ástak ki egy még jó karban levő színházat, melyet Polyclitus épített, 30,000 néző számára volt benne hely; ez nagyságra nézve Görögország második szinháza volt. Paus. 2, 26 kk. – 4. Troezenia, Troezennel (ma Damala), melynek Pogon (pwgwn) nevű kikötője volt; közelében született Theseus. Itt uralkodott Pittheus, Pelops fia. Ov. met. 6, 418. Legjobban kitűnt a perzsa háborúk alatt, a mikor 1000 emberrel és 5 hajóval befogadta. Nep. Them. 2. – 5. Hermionis, a tartomány legdélibb része, városai: Hermione, egy sziklacsúcson épült Posidon templommal; Mases és Halice kikötővárosok. Strab. 8, 368. V. ö. Curtius, Peloponnesus II. 335 l.; Bursian, Geogr. v. griechenland II. 7. 1. – III. ’ArgoV ’Oresticon, Macedoniában: Strabo szerint (7, 326) Epiroshoz tartozott. – IV. Argos, később Argiopolis, város Ciliciában; strabónál (12, 537) egy magasan épült kastély Cappadociában.