Aries

krioV, faltörő kos. Állítólag a carthagóaiak találták fel s később a görögök tökéletesítették. 18–38 m. hosszú, vízszintesen felfüggesztett gerenda, melynek végén erős ércz kosfej volt alkalmazva. Támadó vége néha hegyes volt. Többnyire az ostromtorony alsó részében volt felállítva, néha külön födélzet védte, a testudo aricteria (113., 114. és 115. á.). Az elő része rendesen hosszabb volt és hogy lökése erősebb legyen, hátulsó részre súlyokat alkalmaztak. Egy ilyen a. állítólag a 16. században még meg volt Murviedróban; ezt rajzokból ismerjük. Az a. egy faja volt az a. subrotatus, kerekekeken mozgó a. A legegyszerűbb alakja az a. simplex v. rudis, egy gerenda, melyet a katonák puszta kézzel lódítottak a falnak. Ilyent csak a kapuk betörésére használtak. Az ostromlottak olló-forma vaskampókat (corvi, lupi) ereszettek le, hogy az a.-t felrántsák, vagy pedig lánczra kötött nehéz gerendákat (corvi duplices) ejtettek le, hogy ez az a. fejét leüsse. Az a. elnevezés Veg. 4, 14. szerint onnan ered: «vel quod habet durissiman frontem, qua subruit muros, vel quod more arietum retrocedit, ut cum impetu vehementius feriat.» Az ostromlottak, ha azt látták, hogy külső faluk már nem bír ellentállni, gyorsan új falat emeltek belülről. Ha pedig kiméletesebb elbánására akartak számítani, ez esetben még akkor kellett megadniok magukat, mielőtt az a. falukat érintette. Caes. b. g. 2, 32. (l. ostrom, 3). – Az a.-t és működését érdekesen írja le Arany, T. Sz. IX. 7 s köv.