Thessalia

Qessalia, Qettalia (régente egyes vidékei szerint Hellas, Pyrhaea, Pelasgia, Haemonia, Aeolis neve is volt), Görögország északkeleti részén terült el; határai: Nyugaton Epirus, melytől a Pindus hegyláncz és déli kiágazásai választották el; Északon Macedonia, az Olympus és Lacmon hegység; K.-n az Aegaeus tenger; Délen a Pagasaei és Maliai öblök, Aetolia, Doris és Epicnemisi Locris. Szélein így mindenütt magas hegyek meredeznek, melyek közül leghatalmasabb Északon az Olympus (l. ezt), mely Nyugat felől Titarium hegységgel csatlakozik a Cambunia hegyek lánczolatához, s ez ismét a Lacmonhoz, mely déli iránybna a Pindusban folytatódik; ennek legdélibb része a Tymphrestus, melytől Kelet felé az Achaici montes vezetnek az Othrysig; tovább Délen húzódik a Callidromusban végződő Oeta hegység; az Olympustól Délre a keleti tengerparton végig vonuló Ossa és Pelion hegylánczot az Athamas és Narthacius csatolja az Othryshoz. Ezen határhegyek termékeny völgykatlant zárnak körül, mely egyes kisebb dombokat nem tekintve, egészen lapályos, s melyből csak egyes szorosok veztenek ki. Délen az Oeta hegység és Maitai öböl között a Thermopylaeken vezet át az egyetlen út Th.-ból Locrisba; Nyugaton a Pindus hegységen át a Phecai szorosokon juthatunk Epirusba; Keleten az Ossa és Olympus között a természeti szépségeiről oly híres Tempe völgyön tört magának utat a Peneus folyam; Északon a Petrai szoros visz az Olympuson keresztül Macedoniába. – Vizei közül legnevezetesebb a Peneus (l. ezt), ma Salamvria, mely a Lacmon hegységből ered; mellékvizei balról az Ion, Lethaeus, Europus (Titaresius), jobbról a Pamisus s az Onochonusszal és Apidanusszal bővült Enipeus; a Tempe völgyén keresztül ömlik a Thermaei öbölbe; továbbá a Sperchius (l. ezt), ma Hellada, mely az Inachusszal bővülve a Maliai öbölbe szakad; kisebb folyói a Cuarius és Amphrysus, mindkettő a Pegasaei öbölbe szakad. Tavai közül legnagyobb a Boebeis (BoibhiV vagy BoibiaV limnh), a mai Karlasz tó, melyet az Onchestus medre köt össze a tőle Északra fekvő és a Peneusszal összefüggő Nessonis (ma Mavrolimni, törökül Karacsair) tóval; Délnyugaton van az achaikus hegyekben a Xynias (ma Nezero) tó. Thessalia földje, első sorban síksága, Görögország legtermékenyebb vidékeihez tartozott. A folyók mentén a kövér réteken messze földön híres szarvasmarhák, juhok, de különösen lovak legeltek; bora, olaja, fügéje, buzája annyi volt, hogy kivitelre is bőven jutott. Strab. 8, 338. 9, 430. Plin. 17, 4, 3. 16, 25, 41. – Legrégibb lakosainak a hagyomány a pelasgusokat tartja. Strab. 5, 220 sk. 9, 443 sk. Athen. 14, 10 (innen származik az ’ArgoV pelasgikon és Pelasgikon pedion elnevezés). A pelasgusokat dórok és aeolusok űzték el, ezeket ismét az Epirusból betörő thessalusok (Qessaloi, Qettaloi, Hdt. 7, 176), kik (állítólag 60 évvel a trójai háború után, Thuc. 1, 12) előbb csak a termékeny lapályokat, utóbb az egész tartományt meghódították s a régi lakosságot jobbágyaikká (penestai, Qettaloiketai, Aristot. pol. 2, 6, 3. Athen. 6, 264. Theocr. 16, 34) tették. A thessalusok harczias, lovas nép voltak, jellemükről a régi írók nem sok jót mondanak, általában hitszegőknek, árulóknak és kicsapongóknak tartották őket. Az egyes városok, illetőleg vidékek egymástól teljesen függetlenek voltak, az uralom bennük egy-egy hatalmas nemesi birtokos család kezében volt (legnevezetesebbek voltak ezek közül Larisában az Aleuadák, kik családfájukat egész a Heraclidákig vitték fel, és a velük rokon Scopadák Crannonban és valószínűleg Pharsalusban), ezek közül választották rendkívüli körülmények közt, ha pl. háború fenyegetett vagy más politikai viszonyok szükségessé tették, a fejedelmi hatalommal felruházott vezért (tagoV, Herodot. 5, 63. basileuV, Thuc. 1, 111). A görög történetben Th.-nak csak nagyon jelentéktelen szerepe volt. Politikailag egységes államot Th. nem képezett, csak az Aleuadák nemzetségéből való pheraei Iasonnak sikerült 375 táján az egész tartományt hatalmába kerítenie, de halála után rögtön felbomlott az egység (Xen. Hell. 6, 4, 20–27), úgy hogy macedoniai Fülöp könnyű szerrel hatalmába keríthette (344 Kr. e.); a macedonok jármát hiába próbálta Th. lerázni, míg végre 197-ben a cynoscephalaei ütközet után a rómaiak szabadították fel, s egy ideig mint önálló államszövetség (koinon twn Qettalwn) szerepelt évenként változó strategusok uralma alatt (Liv. 33, 34. 34, 51), de már 146-ban Macedonia provinciába kebeleztetett be, Alexander Severus óta pedig mint külön provinciát kormányozták. A hagyomány szerint Aleuas, az Aleudák őse, osztotta fel négy, egymástól egészen független államszövetségeket alkotó kerületre (teradeV), t. i. Phthiotisra, Thessaliotisra, Pelasgiotisra és Hestiaeotisra (Strab. 9, 430 skk. Ptol. 3, 13), ezekhez járult aztán még Magnesia. – 1. Phthiotis (FJiwtiV) Thessalia délkeleti részén a Maliai és Pagasai tengeröblök között terült el, s azonkívül még a Dolopia, Oetaea és Malis járásokat is magában foglalta; földjét a monda a Centaurusokkal és Lapithákkal népesítette be, Homerus szerint (Il. 2, 684) myrmidonok, hellenek és achaeusok lakták, kik később ’Acaioi FJiwtai közös néven szerepelnek (Hdt. 7, 132), ezért nevezik a tartományt még Achaiának is. A Homerusnál szereplő Phthia valamint Hellas elnevezéssel eredetileg csupán egy várost vagy vidéket jelöltek. A történeti hagyomány az itt lakó népek közül a pelasgusokon kívül még a következőket említi: Dolopes, Aenianes v. Oetaei, Lamienses, Malienses, Achaei. Nevezetesebb helységei: Halus, Iton v. Itonus, híres Athana-templommal (Minerva Itonia), a Cuarius folyó mellett, a termékeny Crocium síkságon; ennek északi szélén, a tenger mellett feküdt Thebae Phthiotides (l. ezt), a thessaliai kereskedés egykori központja; búzatermő vidékéről nyerte nevét Pyrasus, Thebaetől Nyugatra feküdt Phylace, a Crocium síkjától Délre Pteleum, melyet P. Licinius Crassus pusztított el 171-ben Kr. előtt, Délen az Othrys lábánál Larisa, meredek hegyen épült, azért nevezték el «lebegő», «függő» (kremasth) L.-nak, megkülönböztetésül a Peneus melléki L.-tól; ez volt Achilles hazája (Achilles Lariseus, Verg. A. 2, 197; szülővárosának Phthiának helyét nem ismerjük), tőle Délnyugatra a Maliai öbölnél feküdt Echinus, Északra a Phalara és Narthacium, tovább Nyugatra a Sperchius mellett Lamia (Lamiai háború 323–21 Kr. e.), tőle Délre Anticyra, a Maliai öbölhöz és a Thermopylaekhez közel volt Heraclea Trachinia (nevét Trachistól nyerte, hol Heracles élete végét tölté), a Xynias tótól Északra feküdt Thaumaci (Qaumakoi, ma Domokó), mely nevét «csodálatos» kilátást (Jauma) nyújtó fekvésétől nyerte volna. – 2. Thessaliotis (QessaliwtiV), Thessalia propria, Th. legkisebb területe, az előbbitől Északnyugatra, régi neve előbbi lakóiról, a thessalusok kiűzte aeolus boeotusokról AioliV volt (Hdt. 7, 176), fővárosát Arnét a hódítók Cieriumnak nevezték el. Keleti részét Pharsaliának hívták, itt feküdt a Caesar és Pompejus csatájáról (Kr. e. 48 aug. 9) híres Pharsalus (ma Ferzala). – 3. Pelasgiotis, PelasgiwtiV), Pelasgia, a thessaliai síkság északkeleti nagyobb fele, az Olympustól Délre egész a Pagasaei öböl északi csúcsáig terjedt; főhelye a Peneus mellett épült Larisa (a görögök ma is így hívják, a törököknél Jeni sehr), Th. legnagyobb városa, az Aleuadák hatalmas nemzetségének székhelye, melyet némileg az egész tartomány főhelyének tekinthetünk; nem messze tőle feküdt Atrax, mely a római, de különösen a byzantiumi korban nagyon híres volt fehér foltokkal tarkított zöld márványáról, közelében feküdt Metropolis és Argura, a homerusi Argissa, mely a szomszéd Gyrton- v. Gyrtonéval együtt Polypoetesé, a Lapithák királyáé volt (Il. 2, 738); Larissától Délre terült el az egykor hatalmas Crannon, a Scopadák városa, Antipater győzelmnéek (322) színhelye, Délkeleten feküdt Pherae, Iason tyrannusnak s dynastiájának székhelye, kikötője Pagasae volt, a hasonnevű öböl legbelsőbb sarkánál, a monda szerint innen hajóztak el az Argonauták (Propert. 1, 20), ettől Nyugatra Scotussa, a várostól Északra fekvő zord és meredek dombokat nevezték KunoV Kejalai-nak, itt ölték meg Alexander, pheraei tyrannus zsoldosai Pelopidast (364 Kr. e.) és itt győzte le T. Quinctius Flamininus V. Fülöp macedoniai királyt (197 Kr. e.). – 4. Magnesia (Magnhsia), Thessalia keleti partvidéke, a Tempe völgyétől lefelé, déli része keskeny félszigetet alkot, mely a Pagassaei öblöt zárja körül. Északkeleti részén feküdt Meliboea és Casthanaea, a tőlük Délrefekvő sziklás partvidéken Ipni és Sepias városkáknál, illetőleg hegyfokoknál zúzta össze a vihar Xerxesnek oly sok hajóját (Hdt. 7, 188), az öböl belső részén feküdt a Demetrius Poliorcetes alapította Demetrias hatalmas erődje, közelében az Argonauták gyűlőhelye Iolcus és Aphetae kikötő. – 5. Hestiaeotis (‘EstiaiwtiV vagy ‘IstiawtiV), Th. északnyugati része, egy része Perrhaebiához tartozott, mely név a thessaliai síkságtól Északra eső hegyvidéket jelölte, s a mely némely írónál Hestiaeotis helyett, mint Th. egyik kerülete szerepel. Liv. 33, 32 (u. o. Pelasgiotis helyett Magnesia). Északi részén Azorus, Pythium és Doliche városok Tripolis névvel külön járást alkottak. A kerület főhelye a Lethaeus folyó mellett fekvő Tricca (ma Trikkala) volt, híres Asclepius szentélylyel, Délnyugaton feküdt Gomphi ősrégi városa, melyet Caesar pusztított el, midőn Pharsalusnak tartott, közelében volt a Pinduson átvezető szoros védelmére a Pheca nevű erőd, tőle Keletre terült el Ithome; Perrhaebiában volt a már a hajócatalogusban említett (Il. 2, 739) Oloosson (m. Elaszona vagy Alaszona), mely fehér mészkőszikláitól nyerte leukh melléknevét; a nyugati határon, a Peneus mellett épült meredek, toronyszerű, óriási sziklatömbök alján Aeginium, tovább Délre pedig Phaloria városkája. – Th. leirását l. Strab. 9, 429 skk. Ptol. 3, 13. Mela 2, 3, 4. Plinius 4, 7–8. 11–16. Bursian, Geographie v. Griechenland, 1, p. 40–104.