Titinii

– 1. L. Tit. Pansa Saccus, Kr. e. 400-ban s 396-ban consuli hatalmú hadi tribunus. Liv. 5, 12, 18. – 2. M. és C. Tit., Kr. előtt 193-ban néptribunusok, 178-ban praetorok, még pedig M. Hispania citerior helytartója (Liv. 41, 26), az utóbbi városi praetor. Liv. 41, 5. M. több évig működött provinciájában, s midőn Kr. e. 171-ben mindkét Hispania követei panaszt tettek a római tisztviselők zsarolása miatt, őt is bevádolták, de fölmentették. Liv. 43, 2. – 3. Híres togata költő, Terentius után működött. Jellemrajzaiért Varro (Charisiusnál 1, 241 Keil) Terentius s Atta mellé helyezi. Töredékeit l. Neukirch, fab. tog. p. 97. Ribbeck, Scaen. rom. poës. fragm. 2,² p. 133. – 4. Cn. Tit., Kr. e. 91-ben erősen ellenezte Drusus néptribunusnak esküdtszéki törvényjavaslatát. Cic. Cluent. 56, 153. – 5. Q. Tit., egy gazdag ember, Cicero barátja. Cic. Att. 7, 18. 5, 21. – 6. Pontius Titianus, az előbbinek a fia egy Pontius nevű ember örökbe fogadta; Kr. e. 49-ben féltében Caesar pártjára állt. Cic. Att. 9, 6, 18. – 7. Centurio C. Cassius seregében. A philippii ütközetben Cassius elküldte, hogy hozzon hírt Brutus helyzetéről. Minthogy T. soká nem tért vissza, Cassius rosszat gyanítva kétségbeesésében öngyilkosságot követett el, mire a nemsokára megérkeő T. rögtön vezére holtteste mellett kivégezte magát. Plut. Brut. 43. Val. Max. 9, 9, 2. App. b. c. 4, 113.