Aristonicus

’AristonicoV. – 1. Szónok és államférfiu Athenaeből (Marathonból), Demosthenes idejében; 322-ben Kr. e. Demosthenesszel és másokkal együtt mint a macedonok ellenfele halálra itéltetett és Aeginában elfogva Antipater által kivégeztetett .– 2. Kegyetlen zsarnok Methymnában Lesbos szigetén, ki uralmát a perzsák támogatásának köszönhette; 332-ben Kr. e. Chius kikötőjében Nagy Sándor hajóhada vezetőinek hatalmába kerülve Nagy Sándor által a methymnaiaknak átadatott, kik őt nagy kegyetlenséggel kivégezték. Arr. 3, 2, 4 kövv. Curt. 4, 5, 19 kövv. – 3. II. Eumenes pergamumi király törvénytelen fia. Mikor testvére III. Attalus Kr. e. 133-ban meghalván, országát végrendeletileg a rómaiaknak hagyományozta, A. megkisérlette a pergamumi trónra való igényeinek érvényt szerezni. Kr. e. 130-ban megverte P. Licinius Crassus proconsult, ki a csatában el is esett (Vell. Pat. 2, 4. Liv. ep. 59), de még ugyanezen évben Crassus utóda, M. Perpenna consul által megverve elfogatott és Kr. e. 129-ben Rómában kivégeztetett. Just. 36, 4. Vell. Pat. 2, 4. – 4. Grammatikus Alexandriából, Strabo kortársa Augustus és Tiberius idejében. A peri twn shmeiwn tou ’Omhrou vagy peri twn shmeiwn twn thV ’IliadoV kai ’OdusseiaV czímű művében, melynek az Iliasra és Odysseára vonatkozó két része külön-külön is említtetik (peri shmeiwn ’IliadoV és peri shmeiwn ’OdusseiaV), röviden megmagyarázta az Aristarchus által használt critikai jelek okait; ugyanilyen természetü volt a peri twn shmeiwn twn ev th Qeogonia ’Hsiodou is, a mennyiben t. i. itt Aristarchusnak a Theogonia szövegének használt jeleit magyarázta. Ezeken kivül irt commentárokat az Iliashoz, Odysseához és Pindarushoz, valamint tőle való még a következő két munka is: 1) asuntaktwn onomatwn biblia (olyan nomenekről, melyekben a betüknek szokatlan összetételei fordulnak elő); 2) peri tou en ’Alexandreia Mouseiou. Műveiből csak töredékek maradtak fenn, melyeknek kiadásai a következők: Friedländer, Aristonici peri shmeiwn ’IliadoV reliquiae emendatiores, Gottingae, 1853. Carnuth, Aristonici peri shmeiwn ’OdusseiaV reliquiae emendatiores, Lipcse, 1869. Flach, Glossen und Scholien zur hesiod. Theogonie. – 5. Tarentumi származásunak mondott, koholt iró (v. ö. Müller, Fragm. hist. gr. IV, 337 l. Hercher, Jahrb. f. Philol. suppl. I, 1855).