Tropaeum

tropaion, az ellenség megfutamítása és a kivívott győzelem emlékére a harczmezőn állított diadaljel, mely az ókori népeknél általában, de különösen a görögöknél annyira szokásban volt, hogy győzelem után rendszerint nem távoztak el addig a csatatérről, míg az istenek iránt érzett hálájuk kifejezésére s győzelmük emlékezetére az ellenségtől elvett fegyverzsákmányból a harcz szinhelyén diadaljelt nem emeltek. Állott pedig ez egyszerűen a fegyverzsákmány (tengeri ütközetnél a hajók rostrumainak) felhalmozásából, vagy e fegyverekkel földíszített emlékből. Közönségesen egy magaslaton felállított faoszlopra vagy levágott fatörzsre szögezték fel az ellenségtől elvett pánczélt, paizsot, dárdát, kardot és sisakot, úgy hogy az egésznek fölfegyverzett emberi alakja volt. Verg. A. 11, 5. Suet. Cal. 45. V. ö. a germánoknál szokásos antefixa ora truncis arborum. Tac. 1, 61. Így ábrázolják a tropaeumot a reánk maradt különféle pénzek is (l. 845. á.), mint I. Seleucus Nicator (306–280) tetradachmonja, melynek első lapja az uralkodó jelképes díszítéssel ellátott fejét, hátsó lapja pedig egy faoszlopon pánczél, paizs, kard és sisakban álló tropaeumot tüntet föl, a mint reá Nice, a győzelem istennője koszorút helyez; vagy az Agathrocles (317–289) tetradachmonja, melynek egyik oldalán szintén Nice egy ilyen tropaeumra a sisakot szögezi föl, stb. Thucydidesnél lépten-nyomon olvassuk, hogy a peloponnesusi háború folyamán a görögök minden egyes győzelmük emlékére tropaeumot állítnak, így az athenaeiek Potidaeánál (1, 63, 3), Naupactusnál a Rhium hegyfokon (2, 81, 4), Pydusnál (4, 14, 5) stb. Hasonlóképen a corcyrabeliek (1, 30, 1), boeotiabeliek (4, 97, 1). Brasidas (4, 124, 4), a syracusaebeliek (7, 24, 1. 41, 2. 45, 54) stb. Néha a kétes győzelem emlékét is diadaljellel örökítik meg, mint az athenaeiek Megaránál (1, 105, 6); sőt nem ritkán az eldöntetlen harcz esetén, midőn a csata egyes mozzanatainak alapján mindenik hadviselő fél magának tulajdonította a győzelmet, mind a kettő állított magának tropaeumot, mint pl. az attikaiak és peloponnesusiak Naupactusnál (2, 92, 4. 5) vagy a mantinea- és tegeabeliek Laodiceumnál (4, 134). A tr. Zeus tropaioV-nak volt szentelve s az ellenség is tiszteletben tartotta és érintetlenül hagyta. Így midőn Caesar Ázsiában Pharnaces legyőzésének emlékére tropaeumot akart állítani, már ugyanazon a csatatéren találta a Mithridatesét, s miután a háború isteneinek szentelt emlék elmozdítását a vallásos kegyelet tiltotta, mellé állította a magáét s amazt elhomályosította. Dio Cass. 42, 48. Az egyszerű görög szokás ugyanis később az öndicsőítés eszközévé válik, a tr. kőből vagy érczből készült s a győzelmes hadvezérek gyakran toronymagasságú tropaeumokkal jelölték meg hódításiak határát, mint Nagy Sándor Indiában, Pompejus Hispaniában a Pyrenaeusokban (Dio Cass. 41, 24), Q. Fabius Maximus Aemilianus Galliában az Isara és Rhodanus összefolyásánál, Drusus Germaniában (Dio Cass. 55, 1), Trajanus a Duna mellett (l. Tropaeum Trajani). Az ilyen tropeaeumok sokszor büszke feliratokban sorolták fel a legyőzött népeket s hirdették a rajtuk vett diadalt, mint pl. a Germanicus által Germaniában az Elbe mellett állított emlékek. Tac. ann. 2, 18. 22. E mellett Romában szokásba jött, hogy a fényes hadi tetteknek nemcsak a harczmezőn, hanem a városban (rendesen a Capitolium hegyén) is maradandó emléket állítottak, még pedig különböző alakban: oszlop (columna), diadalív (arcus) és emelvény (tribunal) alakjában. Tac. ann. 15, 18. Germanicus halála alkalmával emlékének dicsőítésére diadalívet állítottak fel Romában, a Rhenus partján és az Amanus hegyen Syriában, síremléket Antiochiában, a hol eltemettetett, és tribunalt Epidaphnéban, a hol életét bevégezte. Tac. ann. 2, 83. Ez emlékek, melyeknek föliratai az imperatorok fényes hadi tetteit hirdették, a császári korban rendesen kőből és művésziesen épültek, tropaeumokat és harczi jeleneteket ábrázoló domborművekkel voltak díszítve, mintaképeik ma is a Titus diadalkapuja, mely Jeruzsálem elpusztításának emlékére állíttatott. Trajanus oszlopa, mely a császár daciai hadjáratát örökítette meg, és más felmaradt műemlékek.