Trójai háború

A görög hőskorszak mondakörei közül kétségkívül a leghíresebb és legnagyobb hatású volt az, mely a görög hősöknek Troia ellen indított közös hadjáratáról szólott. A mondának, melynek bizonyára van valami historiai magva, de a mely egészen telítve van mythikus elemekkel, első szálait Görögországban kell keresnünk, azon helyeken, a hová a monda a főhősök hazáját helyezte, t. i. az anyaországnak aeolusok, illetőleg achaeusok lakta vidékeire (Thessalia–Hellas, Peloponnesus–Argos). Itt született meg a monda, dallá azonban csak a dór vándorlás okozta mozgalmak és vándorlások után vált a kisázsiai Adoliában és Ioniában, hol folyton bővülve, új meg új szereplőket véve fel, új meg új motivumokkal gazdagodva élt a vándor dalosok (aoidoi) ajkán, míg aztán Homerus egy részükből két egységes compositiójú, világra szóló szépségű hőskölteményt, az Iliast és Odysseát megalkotta. Ezekben a nagy mondakör anyagának csak egy töredéke van felhasználva, de úgy, hogy az Ilias 51, az Odyssea 40 napi cselekményének hátterében ott látjuk az egész nagy mondakört. Troia ostromlásának 10-ik évével foglalkozik az Ilias, az Odysseában Odysseus kalandjai és hazatérése vannak megénekelve; a mondakör többi részét a cyclikusok (l. Epos) énekelték meg. A monda anyaga magában a következő: A háborúnak közvetlen oka az, hogy Paris elrabolta Helenát, a Menelaus feleségét, a király kincseivel együtt. Parisnak ugyanis, egy későbbi monda szerint, Aphrodite a legszebb asszonyt igérte, midőn az arany almát, melyet a Peleus és Thetis lakodalmára összegyült istenek közé Eris, a viszály istennője vetett, neki adta. Homerus az arany alma történetét nem említi, de a Paris itéletére vonatkozólag találunk egy utalást nála. Il. 24, 28 skk. Menelaus a rajta esett sérelem megboszulására bátyjával Agamemnonnal, bejárja egész Görögországot, és a fejedelmeket hadra hívja (Od. 24, 116), kik a későbbi monda szerint mint Helena kérői esküvel igérték meg Tyndareusnak, Helena apjának, hogy bárkit is választana, ők a Helena férjét mindig meg fogják védelmezni. A hadjárat fővezére Agamemnon lesz, s a görög sereg indulásra készen Aulis kikötőjében gyűl össze. Il. 2, 203. A legkiválóbbak a vezérek között Agamemnon és Menelauson kívül: Achilles és Patroclus, a két Aias (a salamisi és locrisi), Teucer, Nestor és fia Antilochus, Diomedes, Odysseus, Idomeneus (l. a róla szóló külön czikkeket). Az elutazás előtt Agamemnon Delphiből azt a jóslatot nyerte, hogy Troiát akkor fogják bevenni, ha a legkiválóbb hősök czivakodnak (Od. 8, 78), Calchas pedig a Zeus küldte jósjelből (a 9 verebet felfaló sárkány) azt következtette, hogy csak 10 évi ostrommal foglalják el a várost. Il. 2, 300. A görögök 1200 hajón indulnak el, s számuk Thucydides számítása szerint (1, 10, 5) körülbelül 100,000. Az elutazást hátráltató momentumról (Iphigenia) még nem tud Homerus. Útközben Philoctetest kiteszik; mikor Troia partjához érnek, a trójaiak meg akarják gátolni partra szállásukat, Protesilaus lép ki elsőnek a szárazföldre s hősi halált hal (más monda szerint a görögök először Mysiában kötöttek ki, melyet Troasnak tartottak, itt Telephus királylyal kellett harczolniok, majd egy vihar visszavetette őket hazájukba s Telephus vezérlete alatt indultak el másodszor Troia ellen). A görögök tábort ütnek a Hellespontus partján és Menelaus Odysseus kiséretében Troiába megy, hogy békés úton próbálja visszakövetelni elrablott feleségét és kincseit, de a trójaiak nem hajlandók engedni. Il. 3, 205. 11, 139 skk. Erre kezdetét veszi az ostrom. Mivel azonban a görögök az élelmiszerek hiánya folytán kénytelenek folytonosan kisebb csapatokban a környéken zsákmányolni s azonkívül még földet is művelni, nem tudnak a kitünően megerősített város ellen egész erővel fellépni, s kénytelenek a megszállást 9 éven át folytatni. Azonkívül a trójaiak részén sem hiányoznak a derék harczosok, ott van mindenekelőtt Hector a fővezér, Priamusnak hős fia, s azonkívül a sok szövetséges nép (ezek nagy számában látja Agamemnon fő akadályát annak, hogy Troját bevegyék, Il. 2, 119) vitéz fejedelme, mint Aeneas, Sarpedon, Glaucus. Troia elfoglalása csak a 10-ik évben sikerül. Ezen év eseményeinek egy részét adja elő az Ilais: Chryses, a chrysei Apollo papja, a görögök táborába jön, hogy leányát Chryseist, ki görögök fogságába jutott és Agamemnonnak lett rabnője, gazdag váltságdíjjal kiváltsa. A görögök hajlandók volnának a pap kérését teljesíteni, de Agamemnon durva szavakkal elűzi, mire az Apollóhoz fohászkodik, hogy álljon boszút érte a görögökön. Apollo meghallgatja papja kérését, s nagy dögvészt támaszt a táborban. Mikor a nép rendre hull, Achilles gyűlésre hívja össze a vezéreket, hol Calchas megmondja Apollo haragjának okát s egyszersmind azt is, hogy a csapás csak akkor szűnik meg, ha Agamemnon visszaadja az apának leányát, Agamemnon erre boszusan kifakad a jós és az ezt pártfogoló Achilles ellen, s csak más ellenérték fejében hajlandó a leányt kiadni, utóbb pedig kárpótlásúl egyenesen Achilles kedves rabnőjét Briseist követeli. Chryseist visszaviszik atyjához, Agamemnon pedig csakugyan elviteti Briseist. Achilles nem ellenkezik, de kijelenti, hogy többé nem harczol az Atridákért s anyjához Thetishez fohászkodik, eszközölje ki Zeusnál, hogy a görögök vereséget szenvedjenek, hadd lássák, mit veszítettek ő benne. Thetis elmegy az Olympusra s ott Zeus megigéri, hogy teljesíti kívánságát (Il. 1. ének), Agamemnonhoz csalfa álmot küld, hogy támadja meg Troiát, mert most biztosan beveheti. Agamemnon összegyüjti a népet (Thersites) s kivonul a trójaiak ellen, kik most már szintén el merik hagyni a várost (Il. 2), de mielőtt harczra kerülne a dolog, Paris kész párviadalban egyedül eldönteni, kié legyen Helena és a kincsek. Menelaus elfogadja a kihívást, a két hős összecsap s Paris már majdnem veszve van, midőn Aphrodite megmenti. Il. 3. Míg Agamemnon a szerződés betartását követeli, Pandarus Athene biztatására megsebzi nyilával Menelaust (Il. 4), mire ujra kitör a harcz, melynek folyamában különösen Diomedes tünteti ki magát, ki Athene segítségével még Arest és Aphroditét is megsebesíti (Il. 5); a trójaiak már nagy veszélyben vannak s Hector a városba megy Parisért s kéri anyját, menjen a trójai nőkkel Athene templomába s ott fogadalmakkal kérje az istennő irgalmát, azután elbucsuzik feleségétől Andromachétől s kis fiától Astyanaxtól s újra a csatába megy (Il. 6), hol Telemonfi Aiasszal párviadalt vív, de az eldöntetlen marad. Il. 7. Ezután Zeus már nyiltan pártját fogja a trójaiaknak, az isteneknek megtiltja, hogy a görögöket segítsék, s a trójaiak győzelmét csak a beálló éjszaka hiusítja meg. Il. 8. Éjjel a görög vezérek gyűlést tartanak s Nestor tanácsára követséget küldenek Achilleshez, hogy kibékítsék, de hiába (Il. 9), majd Diomedes és Odysseus a trójai táborba lopódznak s ott az alvók közt nagy vérengzést visznek véghez, Il. 10. Reggel ujra megkezdődik a harcz, hiábavaló a görögök, első sorban Agamemnon vitézsége, a trójaiak mind jobban szorítják őket s a legvitézebb vezérek (Ag., Diom., Odyss.) majd az orvos Machaon is megsebesülnek. Ez utóbbit Nestor viszi ki kocsiján az ütközetből, és mikor meglátja őket Achilles, Patroclust küldi hozzájuk megtudakolni, mi történt. Il. 11. A görögök mindjobban hátrálnak s már kénytelenek a táborukat és hajóikat védő sánczok mögé vonulni, de a trójaiak ide is követték őket (Il. 12), s bár Posidon és Hera, ki csalfán álomba meríti Zeust, egy kis időre megkönnyebbülést szerez nekik (Il. 13, 14), Hector nemsokára ujra hajóikat fenyegeti. Il. 15. Most Achilles Patroclus esdeklésére átadja neki fegyvereit, hogy űzze el a hajóktól myrmidonjaival az ellenséget; Patroclus el is űzi, de kelleténél tovább nyomul előre s Hector Apollo segítségével megöli s elveszi tőle az Achilles fegyverzetét. Il. 16. Holttestéért elkeseredett harcz fejlődik ki (Il. 17), melynek folyamán Achilles értesül a történtekről, kirohan és puszta megjelenésével elűzi a trójaiakat. Anyja Thetis az Olympusra megy s új fegyvereket hoz számára Hephaestustól. Il. 18. Achilles és Agamemnon ünnepélyes kibékülése után ujra megkezdődik a harcz (Il. 19), melyben már az istenek is résztvesznek s Achilles szörnyű bosszút áll barátjáért a trójaiakon (Il. 20–21); megöli Hectort, meggyalázza holttestét (Il. 22) s csak azután rendez temetést Patroclusnak, Il. 23. Másnap éjjel Priamus egymagában Achilles táborába megy, hogy visszakérje fia holttestét. Achilles tisztelettel fogadja az aggot és teljesíti kérését. Hector temetésével végződik a költemény. Il. 24. – Arctinus a cyclikus költő mindjárt innen így folytatja az elbeszélést: Megjelennek mint a trójaiak szövetségesei a vitéz Amazonok, kiknek hős királynőjét Penthesileát, majd Memnont, az aethiopsok királyát, a Hajnal fiát, Achilles megöli, de őt magát is nemsokára elejti a Paris nyila s a fegyvereiért való vetélkedés a hős Aias halálát okozza. A cyclikusok elmesélik még, mint rabolta el Odysseus és Diomedes a Palladiumot (l. ezt) Troiából, melyhez a város sorsa volt kötve, hogy hozta el Odysseus és Neoptolemus, Achilles vitéz fia, Lemnusról az ott hűtlenűl elhagyott Philoctetest, kinek nyíla terítette le azután Parist. A cyclikusok alapján meséli el Vergilius (Aen. 2) a cselt, a melylyel végre sikerült Troiát bevenniök: Epeus ugyanis Athene tanácsára óriási falovat épített, melynek üres belsejében a legvitézebb görögök rejtőztek el. A lovat otthagyva a tengerparton és hazatérést szinlelve a görögök a közeli Tenedus szigete mögé vonultak. A trójaiak nagy örömmel rohantak ki a városból s kutatták ki a vidéket. Megtalálták a lovat, de nem tudták mit csináljanak vele; a városba akarták vinni, de az okosabbak ellenezték (Laocoon). Ekkor egy ifjút (Sinont) hoztak a király elé, a ki azt állította, hogy a görögök a hazatérés érdekében Calchas parancsára fel akarták őt áldozni, de szerencsére sikerült megszöknie, s kérve-kérte a trójaiakat, hogy kegyelmezzenek meg neki. A trójaiak kegyelmet adtak neki azzal a feltétellel, hogy világosítsa fel őket, minek hagyták itt a görögök az óriási falovat. Simon erre elmondta, hogy a faló az elrablott Palladiumért készült Athene kiengesztelésére; a görögök azt hitték, hogy ha ilyen nagyra építik, a trójaiak nem fogják majd városukba vinni, s így Athene haragja rájuk száll. A trójaiak akkor (Laocoon csodás bűnhődésétől is indíttatva) lerombolták városuk falait, csakhogy bevihessék a lovat, s aztán vidám lakomázás után gond nélkül tértek nyugalomra. Este Sinon kibocsátotta a lóban rejtőző hősöket, tűzjellel visszahívta a görögöket, kik így könnyű szerrel elfoglalhatták a várost, felgyujtották azt, lakósait kardélre hányták vagy rabszolgákul elhurczolták. Od. 8, 492 skk. 11, 506 skk. A királyi családból (l. Priamus) csak Aeneas menekült meg (l. ezt) Troia elfoglalása után az Atridák az eddigi szokás ellenére estére hívták össze a népgyűlést. A görögök ittasan gyültek össze, s az Atridák közt viszálkodás támadt; Menelaus azonnal indulni akart, Agamemnon azonban azt akarta, hogy maradjanak, míg áldozataikkal Athene haragját, melyet a város elfoglalásakor vontak magukra (l. Aiax, 2), ki nem engesztelték. A sereg véleménye megoszlott, egy része ott maradt Agamemnonnal, míg a többi (így Menelaus, Odysseus, Nestor) másnap tovább hajózott. Nestor, Neoptolemus, Philoctetes, Diomedes, Idomeneus szerencsésen haza értek (Od. 3, 130 skk.), a locrisi Aias (l. ezt) útközben veszett el, Menelaus és Odysseus csak hosszas bolyongások után tudtak hazavergődni, Agamemnont (l. ezt) meg saját házában érte utól szörnyű végzete.