Umbria

h ’Ombrikh, italiai vidék, melyet Északon a Rubico folyó választott el Gallia Cispadanától, Nyugaton a Tiberis Etruriától, Délen és Keleten a Nar Sabinumtól, az Aesis Picenumtól; északi részét az Adria mosta. Az Északtól Délre húzódó Apenninus U.-t Cis -s Transapenninára osztotta; az Adriát érintő partvidéket ager Gallicusnak is hivták. A nyugaton hegyes és kissé zord, különben termékeny és sík ország kiváló igás állatokban és gyümölcsben bővelkedett. A Tiberisnek részben hajózható mellékfolyói között érintik U.-t: Tinea (m. Topino), Clasius (m. Chiascio), Clitumnus (m. Clitunno), Nar (m. Nera); az Adriába ömlött a Rubico (Fiumicino?) és Aesis (m. Esino) között: Ariminus (m. Marecchia), Metaurus (m. Metauro), Sena (m. Misa), Aprusa, (m. Ausa), Pisaurus (m. Foglia). U. lakói, az Umbri (’Ombrikoi. Hdt. 1, 94. 4, 49), Italiának legrégibb, a görögökkel rokon lakosságához tartoztak; sokáig volt uralkodó állásuk Italiában, miglen a tyrrhenusok felülkerekedtek. Nyelvüket illetőleg l. Italia, 2. Az umber nyelven szerkesztett föliratokat összegyüjté Aufrecht és Kirchhoff (1849–51). Huschke (1859), Bréal (1875), Bücheler (Umbrica, 1883). Számos városa közül említendő: Ariminium (Rimini), Fanum Fortunae a Metaurus torkolatánál (m. Fano), Sena Gallica (m. Sinigaglia), Pisaurum (m. Pesaro), Sarsina (m. is), a hol Plautus született, Urbinum Hortense (m. Urbania), Tifernum, Iguvium (umber nyelven Tota Ijovina, m. Gubbio), Camerium, előbb Camers (m. Camerino), Asisium (m. Assisi), Mevania (m. Bevagna), Spoletium (m. Spoleto), Tuder (m. Todi), Ocriculum (m. Otricoli), Ameria (m. Amelia), Narnia (m. Narni) stb. Strab. 5, 217. 227 skk. Cic. Brutus 14. Sest. 4. Liv. 39, 44.