Arruntius, Aruntius.

– 1. Lucius, elébb Sextus Pompejus, aztán (Kr. e. 39) Octavianus párthíve s ez utóbbinak hajóhadában az actiumi csatában egy hadosztály vezetője. 22-ben consul. App. b. c. 4, 46. Plut. Ant. 66. – 2. L. Arribuntius, Augustus idejében Kr. u. 6-ban consul, kit a haldokló császár legméltóbb utódjának nevezett. Ép ezért lett a gazdag, művelt és jellemes ember gyülöletessé Tiberius előtt, ki még csak azt sem engedte meg, hogy tartományát Hispaniát önállóan kormányozza. Tac. an. 6, 27. Kevéssel Tiberius halála előtt, üldözve Sejanus és Macro által is, felvágta ereit 37-ben. Tac. ann. 1, 13. 6, 53 köv. Történetírással is foglalkozott s megírta a pún háborúkat, ízléstelenűl és túlságosan utánozva Sallustiust (Sallustianus). Sen. ep. 114, 17. Vell. Pat. 2, 86, 2. – Irodalom: Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur 194. §. 7. jegyz. Schanz, Müller I. Handbuch VIII. 186. – 3. L. Arr. Stella, Pataviumból, Martialis költő barátja, 101-bn consul, választékosságáról, kifejezésbeli szépségeiről híres költő, a ki elegiáiban főként kedvesét Violantillát énekelte meg Asteris név alatt. Stat. Silv. 1, 2, 71. 256–262. Mart. 81, 78, 3 köv. 12, 3, 10 köv. 1, 61, 3. 5, 59, 2. 6, 471 é. t. – Irodalom: Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur 305. §. 1. Dölling, Über den Dichter Stella aus Patavium, Plauen 1840.