Arruntius, Aruntius. | A | Arsaica |
’ArsakhV. 1. Perzsa hadvezér. Aesch. Pres. 996. V. ö. Ph. Keiper, Die Perser d. Aeschylos als Quelle für altpers. Alterthumskunde (Erlangen, 1877) 70. 1. 2. Azon parthus királyok neve, a kik az Arsacidák uralkodó házából származtak (Kr. e. 250Kr. u. 226). A legkiválóbbak: a) I., a parthusok első királya (250258), az uralkodóház megalapítója, eredetére nézve talán scytha, állítólag Achaemenida. Midőn Parthiának egy részét mint syriai al-helytartó kormányozta, II. Antiochus ellen fellázadt, megölte Agathocles helytartót, elűzte a syriaiakat és macedonokat és Hecatompylus (l. ezt) főváros körül kis országot alapított. b) II. A. Tiridates (248214), Parthia többi részeit meghódította, a syriai II. Seleucust 238-ban legyőzte és országát teljesen függetlenítette. c) III. A. vagy talán I. Artabanus (214196); ezt Nagy Antiochus 212-ben legyőzte és Hyrcaniába űzte, a békekötés alapján azonban újra megkapta országát. Strab. 11, 515. 15, 792. Justin. 41, 4 s k. Fr. Spiegel. Erân. Alterthumskunde, III, 70231. Ferd. Justi, Iranisches Namensbuch 2729 l. Egy. Philol. közl. IV, 675. 3. Nagy Armenia öt királyának neve; ott a parthus Arsacidák egy mellékága Kr. e. 150Kr. után 428 uralkodott. Tac. An. 6, 31. 33. Aumm. Marc. 20, 11, 1. 21, 6, 8. 23, 2, 2. 24, 8, 6. 25, 7, 12. 27, 12, 3. Proc. bell. Pers. 1, 5, V. Langlois, Collection des hitoriens anciens et modernes de l’Arménie (Paris, 1867. 1869) 2 köt. Gutschmid Alfr., Gesch. Irans.