Vindicatio

eredetileg tulajdonkereset (v. rei) s szűkebb értelemben véve az e végből folyt törvényszerű eljárásmód a legis actio sacramentio in rem folytán. A peres felek a praetor előtt, régente a vitás telken, később hivatalos helyiségében, a hová a vitás telekről egy göröngyöt vittek magukkal, bejelentették perüket (in jure manum conserere) s azután előbb egyik fél nyilvánította magáénak (vindicare) a vitás tárgyat (vindiciae), majd rá a másik (contravindicare), miközben a megtorlás és védelem jelképével, egy bottal (festuca, vindicta) érintették. Erre következett a sacramentum (l. o.) s a praetor az itélet meghozataláig intézkedett a vitás tárgy felől; rendesen meghagyta az akkori birtoklónál, de kezességet kivánt tőle a panaszosnak arra nézve, hogy ha az itélet elveszi tőle, nemcsak az illető tárgyat adja vissza (,pro praede litis’) hanem a belőle húzott hasznot is (,pro praede vindiciarum’). A praetor itélete végül kimondotta, melyik fél tette le a sacramentumot igazságosan s e szerint kit illet meg a vitás tárgy. Ezt az eljárást alkalmazták örökségi és szabadsági perekben is. L. Assertor. A legis actio sacramento in rem letünte után v. csupán tulajdonkereseti pert jelent.