Xenophon

Xenojwn. – 1. Thessalus fia Corinthusból, olympiai győző Kr. előtt 464-ben. – 2. Történetíró, Gryllus fia (434–359 Kr. e.), Athenaeben született. A nálánál húsz évvel idősebb Socratesszel úgy ismerkedett meg, hogy egy véletlen találkozásnál az utczán szép értelmes arcza meglepte a nagy bölcsészt és ez őt társaságába fogadta. Diog. Laërt. 2, 48. Egy adoma szerint Socrates mentette meg Xenophon életét a deliumi ütközetben, midőn ez az athenaei lovasság soraiban harczolva lováról lefordult. De ez adomának semmi alapja sincs. Másik meghitt barátja volt Gorgias tanítványa, a boeotiai Proxenus, kivel akkor ismerkedett meg, mikor egy ideig hadi fogolyként Boeotiában élt. Midőn Perzsiában trónvillongások támadtak az Artaxerxes Mnemon és öcscse az ifj. Cyrus közt, Proxenus, ki Cyrus szolgálatába lépett volt, fölszólította X.-t, hogy vegyen részt a hadjáratban. X. Socratestől kért ugyan tanácsot, de már el volt tökélve Proxenus ajánlatának elfogadására; mikor ugyanis Socrates az akkori politikai helyzet folytán feltünőnek és sérelmesnek tartotta e lépést, őt a delphii jósdához utasította. X. nem azt kérdezte az istentől, hogy résztvegyen-e a hadjáratban, vagy sem, hanem csupán azt, hogy minő előleges áldozatokkal biztosíthatja vállalata sikerét. An. 3, 1, 4. X. tehát Cyrus szolgálatába lépett, mint önkéntes. A cunaxai ütközet után, melyben Cyrus elesett és a 10,000 görög zsoldos válságos helyzetbe jutott, X. annyi vitézséggel és kitartással vitte végbe visszavonulását a Fekete tengerig és Byzantiumig, hogy ez által megörökítette nevét a világtörténelemben. Byzantiumból seregével Seuthes thraciai király szolgálatába lépett, utóbb meg Thimbron spartai hadvezér alatt a perzsák ellen harczolt. Most már az volt X. szándéka, hogy visszatér Athenaebe, de ebben megakadályozta őt egyrészt Socrates kivégeztetésének hire, másrészt saját számkivetése, melylyel őt sujtották. Így tehát Spartában maradva a vele benső barátságban levő és általa hősként tisztelt Agesilaus király alatt szolgált; sőt a Coronea melletti ütközetben hazája ellen is harczolt. A háború befejezése után a spartaiak ragaszkodása jutalmául megajándékozták egy mezei jószággal Elisben, Scillus mellett, hol falusi visszavonultságban tanulmányainak és a vadászatnak élt. Ázsiai zsákmányából itt templomot épített Artemisnek az ephesusi templom mintájára és tiszteletére minden évben fényes ünnepélyt rendezett, melyre a szomszéd nép sűrűn eljárt. Midőn a Leuctra melletti ütközetben Sparta kudarczot vallott, az elisbeliek elűzték Scillusból és ő Corinthusban telepedett le, és ámbár az évek előtt kibocsátott száműzetési határozat visszavonatott, többé nem tért vissza Athenaebe. Két fia közül csak az egyik, Diodorus élte őt túl, a másik, Gryllus, Mantinea mellett hősként esett el az athenaeiek oldalán. – Művei közül, melyek főleg történeti, bölcseleti és politikai tartalmúak, legérdekesebb az anabasiV, vagyis az ifj. Cyrus hadjárata. Xenophonnak e mű megirásánál az volt a czélja, hogy magatartásának igazolására szolgáljon és hogy bebizonyítsa az athenaeieknek, hogy ők derék és ügyes hadvezértől fosztották meg magukat; azért is syracusaei Themistogenes neve alatt adta ki munkáját, és magáról csak harmadik személyben szól. Hell. 3, 1, 2. – Az anabasison kívül X. legfontosabb történeti könyve a ellhnika hét könyvben, vagyis a görögök története 411–362, azaz azon időponttól, hol Thucydides munkája végződik, egészen a mantineai ütközetig. Az előadás egyhangú és száraz; hozzájárul a tárgyilagosság hiánya, melynél fogva Spartát és Agesilaust magasztalja, Epaminondast ellenben és Pelopidast háttérbe szorítja. A hellenicával szoros kapcsolatban áll «Agesilaus», melyben a spartai király erényeit magasztalja. – Kurou paideia, vagyis idősebb Cyrus nevelése, politikai és erkölcsi törvény nyolcz könyvben, melyben az idősebb Cyrust, Perzsia első királyát, a valódi uralkodó mintaképéül állítja elénk. – ’Apomnhmoneumata SwkratouV (memorabilia Socratis), Socrates nevezetességei, bölcseleti munka, mely Socraetest az istentelenség vádja ellen védelmezi. X. e munkájában hívebb képét kapjuk a történeti Socratesnek mint Plato dialogusaiban, mert X. mint nem szakbölcselő kevésbbé jutott abba a helyzetbe, hogy saját eszméit Socrates beszélgetéseibe becsempészsze. – A Nevezetességekkel szoros kapcsolatban áll Socrates védelme (apologia SwkratouV), melyben kifejti, hogy Socrates inkább kívánt meghalni, mint élni, és ez okból nem könyörgött bíráihoz. A háztartásról (peri oikonomiaV) szóló munkájában Socrates és Critobulus közt folyt párbeszéd alakjában a földmívelést dicsőíti. A bölcsészek lakomája (sumposion jilosojwn) czímű munkának fénypontja Socrates fejtegetése a szeretetről és barátságról. – «Hiero» (’Ierwn) párbeszéd Hiero Syracusae zsarnoka és a lantos költő Simonides közt. Hiero kimutatja, hogy a magánember sorsa irigylésreméltóbb mint a zsarnoké; viszont Simonides kifejti, hogy a kényúr megtarthatja alattvalói jóindulatát. «A lacedaemoni állam» (Lakedaimonwn polietia) Lycurgus alkotmányát, nevezetesen a spartai fegyelmet magaszalja. – «Az athenaei állam» (’aJhnaiwn p.) kifejti, hogy democratikus alapon mikép kellene kormányozni az athenaei államot. Müller Strübing Phrynichust (l. Phrynichus, 4) tartja e mű szerzőjének. – A poroi vagy peri prosodwn cz. munkában a jövedelem módjait tárgyazza. X. különös ismereteivel és kedvtelésével összefüggnek a következő kisebb iratok: «A lovasság vezérlete» (ipparcikoV), «A lovászatról» (peri ippikhV), «A vadászatról» (kunhgetikoV). – Xenophon előadása egyszerű, kellemes és élénk; a régiek nagyon dicsérik és attikai méhnek, Attica múzsájában nevezték. Nyelve már nem a legtisztább attikai dialectus; erre befolyással volt vándorélete és hosszú távvolléte szülőföldjétől. – Irodalom: Összes kiadás: Schneider (1790–1849). Bornemann, Kühner, Breitenbach (1828). Sauppe (1865). Anab. Cobet (1859). Hell. Cobet (1862). Anab. és Cyrup. Hug (1878). Anab. Krüger (1871). Vollbrecht (Teubner). Rehdantz-Carnuth (Weidmann). Hell. Breitenbach (Weidmann), Büchsenschütz (Teubner). Zurborg & Grosser (Perthes). Kurz (1874). Keller (1888). Memorab. Kühner (Teuber). Breitenbach (Weidmann). De reditibus (Zurborg, 1876). Respubl. Athen. Kirchhoff (1874). Lexicon Xenoph. Sauppe (1868). – 3. C. Stertinius Xenophon, Claudius császár udvari orvosa, ki Agrippina parancsára megmérgezte urát. Tac. ann. 12, 61. 67. – 4. Erotikus költő Ephesusból, ki ’Ejhsiakwn czím alatt Anthia és Habrocomes viszontagságait tárgyalja. V. ö. Hofmann-Peerlkamp (1818). – 5. Euripides fia (430/429 Kr. e.), egyike ama athenaei hadvezéreknek, kiknek Potidaea meghódolt, és a kik azután Boeotia ellen vonultak. Thuc. 2, 70, 79. – 6. Szobrász és fémöntő. Paus. 8, 30, 5.