3. Ismeretterjesztő és szakmai lapok

Az enciklopédikus képeslapok hazai virágkorának első évtizedét éljük. A Vasárnapi Újság népszerűsége mellett, Szegfi Mórné Kánya Emília ügyesen szerkesztett Családi Körének (1860–1880) kedveltsége is emellett szól. S ez indítja útjára a Vasárnapi Újság „elszívó” hatásától nem riadó Az Ország Tükrét (1862–1865). „Mi hazánkat, Magyarországot akarjuk mi magunkkal és külfölddel ismertetni” mint az Illustrated London News vagy a lipcsei Illustrirte Zeitung, s ezt a feladatot tekinti magáénak jogutóda, az ugyancsak Balázs Sándor szerkesztésében megjelenő Magyarország és a Nagy Világ (1865–1884) vagy a kezdetben vetélytárs Hazánk s a Külföld (1864–1872).

Gyermek- és ifjúsági lapjaink színvonala nem éri el az előző évtizedét (Gyermekbarát 1861–1863, Magyar Gyermekbarát 1865–1866). Nem jutnak túl a kísérletezés stádiumán művészeti szakorgánumaink sem (Magyar Színházi Lap 1860, Színházi Látcső 1863–1864, Magyar Képzőművész 1864), egy-egy sikeresebb vállalkozás – a Zenészeti Lapok (1860–1876) – kivételével.

Pedagógiai szaksajtónk az egyházak szinte kizárólagos iskolafenntartó szerepéből következően (1869-ben az iskolák közül mindössze 4% községi, 96% viszont egyházi jellegű intézmény) felekezeti színezetű. Több, hosszabb-rövidebb ideig fennálló folyóiraton túl, korszakunkban kettő bírt meghatározó jelleggel, a római katolikus Tanodai Lapok (1856–1871) és a Protestáns Egyházi s Iskolai Lap. (1858–1919).

A kezdeti nagy várakozásokkal ellentétben („A forradalom óta semmi sem csinált itt nagyobb sensatiót – írja Szilágyi Sándor Erdélyi Jánosnak – mint {II-1-677.} az első füzet”. 1857. július 8.) a protestáns egyház- és neveléstörténetnek lett csupán jeles fóruma és adattára a Sárospataki Füzetek (1857–1869). Katolikus megfelelője a Magyar Tudományos Értekezőként indult Magyar Sion (1863–1869).

A társadalmi valóság alaposabb megismerésére törekvő polgári tudományosság elsősorban a statisztika, a közgazdaságtudomány és a szociológia eredményeire épít. Sikeres művelésük szakorgánumokat igényel. E meggyőződés hozza létre az MTA Statisztikai Bizottsága kiadásában megjelenő, Hunfalvy Jánostól, mint szerkesztőtől jegyzett Statisztikai (1865-től) Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményeket. (1861–1871), a Biztosítási Közlöny nevet Magyar Közgazdára (1864–1865) váltó „nemzetgazdasági közleményeket” és a Magyarország Anyagi Érdekei (1865–1868) elnevezésű „nemzetgazdasági folyóiratot”.

Első magyar nyelvű orvosi lapunk, az Orvosi Hetilap orvostudományi szakirodalmunkra gyakorolt ösztönző hatását, színvonalas orvosi folyóiratok keletkezése jelzi. Önállósult szakmai mellékletei például, a modern szemészet hazai honosítója, Hirschler Ignác szerkesztésében 1864-ben induló és máig működő Szemészet, a Semmelweis Ignác és Bókai János irányította Nő- és Gyermekgyógyászat (1864–1865), Fodor József lapja, a Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostan (1865–1897).

Az Orvosi Hetilaptól függetlenülve létesült, Poór Imre és Nékám Sándor rövidesen nagy tekintélyre szert tett orgánuma, a Gyógyászat (1861–1944) és Zlamál Vilmos Pozsonyban megjelenlő, tartalmas folyóirata, az Orvosi Szemle (1864). A hazai eredmények publikálása mellett mindegyikükben gyakori a fordítás, a külföldi kutatások ismertetése. Pete Zsigmond Egészségi Tanácsadója (1864–1870), az orvos- és állatorvostudományi ismeretterjesztést, Mangold Henrik Ungarische Medizinisch-Chirurgische Pressé-je (1865–1914), a nagyrészt még német anyanyelvű orvosok tájékoztatását, utóbb itthoni vizsgálódásaink külföldi népszerűsítését tekintette feladatának. Az akkor divatos gyógymód, a homöopatia két egymást váltó orgánummal is rendelkezett, a Hasonszenvi Közlönyt (Gyöngyös, 1864–1865) Horner (Vezekényi) István, a Hasonszenvi Lapokat (1866–1876) Szontágh Ábrahám, illetve Argenti Döme szerkesztette. Nyilvánossághoz jutott a magyar gyógyszertudomány is a Schédy Sándor szerkesztésében megindult Gyógyszerészeti Hetilap (1862–1944) hasábjain.