KÍSÉRLET A PESTI MAGYAR HÍRLAPIRODALOM KIFEJLESZTÉSÉRE

A Magyar Merkurius (Merkur) (1788–1789)

Bár csak a pozsonyi újság átköltözése folytán, de 1788-ban mégis csak megindult a pesti magyar nyelvű hírlapirodalom is. A fejlődésnek indult új fővárosban, ahová a kormányszékek is áttelepültek Pozsonyból, és ahol – kapcsolatban a nagyszombati egyetem Budára telepítésével – egymás után alapultak az új nyomdák, könyvkereskedések és iskolák, alkalmas hely mutatkozott egy újabb hírlap {I-106.} megjelentetésére. Ugyanebben az évben indult Trattner Mátyás kiadásában egy német lap is, a Neuer Kurier aus Ungarn; Paczkó, pozsonyi nyomdász, a Magyar Hírmondó laptulajdonosa joggal számíthatott arra, hogy ha megvásárolja az egykori Eitzenberger nyomdát, miként nyolc évvel korábban Pozsonyban, Pesten is megtalálja számítását.

Volt azonban más oka is az első magyar újság áttelepítésének. A Helytartótanács iratainak tanúsága szerint ugyanis, a kormányzati tényezők azt várták, hogy az új helyen a hírek „helyesebb” megválogatása és az „illendőbb” újságírói stílus terén lényeges változás fog bekövetkezni. Ezt az igényt – ami egyszersmind a Magyar Hírmondó bírálata is volt – a Magyar Merkuriusra nézve kétség kívül a pozsonyi lap utóbbi évfolyamaiban megnyilvánult ellenzéki hangú cikkek váltották ki a Helytartótanácsból, amely a nyolcvanas években az újságok szuperrevízióját végezte. A Helytartótanács Budára költözésével ugyanis – II. József rendelete értelmében – a helyi hatóságokra hárult az újságcenzúra, de a magisztrátusnak utólagosan meg kellett küldeni valamennyi újságszámot a Helytartótanács számára is. A külpolitikai helyzet és az egyre inkább éleződő nemesi ellenállás miatt arra törekedett a kormányzat, hogy az újságok ellenőrzését hatékonyabbá tegyék. Egy Pesten megjelenő újság revízióját a központi hatóságok alaposabban el tudták végezni, és a hivatalos jelentések közlésére is sokkal inkább felhasználható volt, mint ha továbbra is Pozsonyban jelent volna meg.

Mindezekhez hozzájárult még az az előny, amire maga Paczkó is hivatkozott: hogy Pest közelebb lévén a török hadszíntérhez, onnan frissebb jelentéseket tud a lap közölni. Márpedig a török háború hírei iránt egyre nőtt az érdeklődés. Az 1788. október 8-án Magyar Merkurius címmel megindult újság közleményei között valóban sűrűn találkozunk a harctéri hírekkel. A Magyar Hírmondó gyakorlatával ellentétben azonban a Merkurius megelégedett egyelőre a hivatalos közlemények és jelentések közreadásával.

A lap szerkesztőjének személyére nézve egyelőre csak találgatások vannak. Felmerült Szabó Márton és Török István váci református lelkész neve, de egyelőre nem tudunk bizonyosat. 1789. január 1-től kezdve mindenesetre bizonyos lényeges hangváltozást figyelhetünk meg az újságban. A hírek közé ismét benyomulnak azok az ellenzéki, kritikai megjegyzések, amilyeneket korábban már olvashattunk a Magyar Hírmondó ban. Ezek hangot adnak annak az elkeseredésnek, amely a nemesi közvéleményben egyre inkább növekvőben volt a német csapatok fosztogatásai, pusztításai és az egész háború megpróbáltatásai miatt.

Változás figyelhető meg a külföldi, főként a franciaországi események híreihez fűzött megjegyzések terén is. Folyamatosan ismerteti a pesti újság a francia nemzetgyűlés összehívása előtti időszak röpiratait és a harmadik rend követeléseit. Többször idéznek is belőlük; és megjegyzéseket fűznek hozzá: „Így szól mostan a polgári rend, és ez a szózat annyival inkább jegyzésre méltóbb, mivel addig Franciaországban sohanem hallatott.” E megnyilatkozások voltak az elsők, amelyek sajtónkban a francia forradalom előzményeivel kapcsolatban pozitív állásfoglalásokként tekinthetők. Magáról a forradalomról a bécsi magyar újságok is részletesen beszámoltak a későbbiek során. A Bastille ostromáról a pesti lap is {I-107.} hírt adott, de – miként laptársai – szintén nagy késéssel: csak augusztus 5-én. Ettől kezdve – bizonyára a bécsi hivatalos lap nyomán, hisz csak ez a forrás volt engedélyezve – folytatólagosan beszámolt a forradalom eseményeiről.

Az egyre szigorúbbá váló cenzúra miatt megritkultak ismét az állásfoglalások. Ebben az időszakban vezették be például az újságbélyeget, amely alkalmat adott a Magyar Merkurnak (címét ugyanis 1789 elején Magyar Merkurra változtatta) arra, hogy összehasonlítsa a hazai helyzetet az angliai sajtóviszonyokkal: „Angliában szabad az országlás ellen és a miniszterek ellen írni anélkül, hogy számadásra vonattassék valaki. Onnét vagyon az, hogy a legkisebb dolgok is, melyek a parlamentumban előadják magokat, mindeneknek tudtára lesznek.” Irigykedve gondol a pesti újság szerkesztője angliai kollégáinak előnyösebb helyzetére: „Milyen szabadsággal élnek annak kiadói és írói, akik senkinek nem adnak számot írásaikról és senki se írja eleibek, mit légyen szabad írni, mit nem.”

1789-ben fokozatosan megnő az újságban az irodalmi élettel kapcsolatos közlemények száma. Főként a pesti írókról, munkásságukról és a nemzeti színjátszás úttörőinek tevékenységéről olvashatunk gyakran. Mindezek ellenére azonban, úgy látszik, az újság nem állta a versenyt az időközben kettőre szaporodott bécsi magyar lapok népszerűségével. Szacsvay Magyar Kurírján kívül ugyanis 1789 közepétől Hadi és Más Nevezetes Történetek címmel még egy újság jelent meg Bécsben, amelyet Görög Demeter és Kerekes Sámuel szerkesztett, és amely hamarosan a nemesi mozgalom orgánuma lett.

A Magyar Merkur kiadója, Paczkó 1789. december 16-án bejelentette, hogy lapja a hónap végén megszűnik. Egyébként éppen ekkor járt le az a tíz esztendő, amire 1779-ben kizárólagos jogot kapott az ország területén magyar nyelvű újság kiadására. Ez alatt az évtized alatt a Magyar Hírmondó és a Magyar Merkur révén sikerült kialakítania egy olyan újságolvasó közönséget, főként a középnemesség és az értelmiség körében, amely 1789 végére a viszonylag szabadabb körülmények között megjelenő bécsi magyar újságok olvasójává lett. A magyar hírlapirodalom Pesten a 18. században még nem tudott gyökeret verni, ez csak másfél évtizeddel később, Kultsár István Hazai Tudósítások című lapjának sikerült.