| 4. A TÁBLABÍRÓVILÁG BEMUTATÁSA | TARTALOM | III. A BALKÖZÉPPÁRTI BOLOND MISKA |
A valóságos kulturális téma hiányzott az Üstökösből, annál több volt benne az írókra vonatkozó megjegyzés. Elhalt írókról, költőkről többnyire anekdotákat közölt (Vörösmarty, Kríza János, Heine stb.), az élők viszont többnyire csak támadási alanyok voltak számára. A támadások a politizálás áttételes formáját jelentették: például Bartók Lajos színházi rovatában, vagy Liszt Ferenc sűrű szapulásában, talán vallásfelekezeti okok miatt is, de főleg azért, mert megírta a Koronázási misét. Valójában azonban nem érdeklődött az eszmék, a kultúra vagy a művészeti élet iránt.
Az Üstökös legértékesebb részét szépirodalmi anyaga alkotta: Jókai írásai, elbeszélései, regényei. 1871-ben jelent meg folytatásokban A magyar Faust, a Csigák regénye és a Jakli, a következő évben Az én színpadi életem és Az én kortársaim, majd számos kisebb elbeszélés után 1874-ben az Útiképek, 1875-ben pedig az Egész az északi pólusig. Bár Csernátonytól és sok mástól éppúgy közölt elbeszéléseket, mint Jókaitól verseket, többségük, akár próza, akár vers volt is, egészen gyenge; alig néhányuk ütötte meg a közepes színvonalat is.
Az Üstökös minden tárgyban és rovatában egyidejűleg közölt ellentétes eszmeiségű munkákat; irányvonalat csupán néhány kérdésben képviselt. Ellentmondásossága azonban nem kizárólag a lap megszerkesztetlenségéből fakadt: megvilágította a köznemességből dzsentrivé alakuló réteg magatartását és eszmevilágát.
| 4. A TÁBLABÍRÓVILÁG BEMUTATÁSA | TARTALOM | III. A BALKÖZÉPPÁRTI BOLOND MISKA |