4. A TÁBLABÍRÓVILÁG BEMUTATÁSA

Viszonylag gazdag volt az Üstökös társadalmi vonatkozású anyaga, ezen belül is kiváltképp a táblabíró-dzsentri réteg életének bemutatása. Az elbeszélések, anekdoták többsége ezt a világot festette – igaz, nagyrészt a Bach-korszakba visszanyúlva vagy időtől és tértől elvonatkoztatva, idillien, patriarchálisan. Így 1868-tól sorozatban jöttek a józsagyuriádák, egy tiszafüredi duhaj földbirtokosnak kalandjai Lauka Gusztáv tollából, 1872-től több mint két éven át a bernátgazsiádák, a korabeli Pest ismert bohém alakjának viselt dolgairól, s mellettük a köznemesi családok nevezetes figuráinak rajza. Ezek irodalmilag feldolgozott kordokumentumnak is nevezhetők, s maguk az alakok vagy utódaik Jókai és Mikszáth művészetének segítségével félszázadon keresztül irodalmunk tipikus figurái lettek egészen Krúdyig bezárólag.

{II-2-177.} Lényegesen ritkább volt a nemesség anekdotán kívüli ábrázolása, s csak elvétve fordult elő bírálata. Ez a szórványos ábrázolás azonban teljesen szervetlenül jelent meg az Üstökösben, minden esetben hangsúlyozva, hogy csak a kormánypárti nemességről van szó.

Az arisztokráciát és a klérust mindig keményen támadta – politikai kérdésekhez kapcsolódva. A munkásságról egyáltalán nem esett szó lapjain, a parasztság pedig csak ritkán, a vidéki tárgyú anekdoták háttérszereplőjeként vagy néhány romantikus hőssé magasztosított betyár alakjában jelentkezett. A polgárságot lenézte, a zsidó emancipáció törvénybe iktatását azonban lelkesen üdvözölte.

A liberális demokratizmus különböző oldalait érintő kérdésekben hol egyértelmű álláspont nélküli, meghökkentően értetlen, hol meg világos elemzőírásokat közölt a lap. A női emancipáció sokat szerepelt, de nem volt több vicctémánál és ürügynél, hogy Jókai fiatal nőket rajzoltasson lapjában. A honvédekről szólva csak érzelmességgel próbált hatni, a Deák-párti Besze Jánosnak a vakok intézete érdekében tett országgyűlési felszólalására ízetlen szóviccel válaszolt. Viszont 1870-ben a háború okairól verses karikatúrát közölt, mely hazai áldemokráciánknak adott csattanós pofont, 1871-ben meg „Milyen demokraták vagyunk mi?” címen kitűnő társadalmi rajzot közölt Jókai.