I. AZ „ENCIKLOPÉDIAI” LAPTÍPUS KIALAKULÁSA

Az 1860-as évek közepe volt a közművelődési sajtó magyarországi meggyökerezésének ideje. Néhány kísérlet ugyan már korábban is történt, de egy népszerű úttörő, a Vasárnapi Újság egy évtizedig tulajdonképpen egyedül is kielégíthette az igényeket. 1864–1865 lassanként fellélegző közhangulatában már a közművelődési lapok is helyet kértek. Elsőként politikai hanghordozással: mindegyik a magyar ellenzéki politizálás részvevője, erősítője kívánt lenni sajátos eszközeivel. Többségüknél még a hetvenes évek elejéig megmaradt a parlamenti pártok irányába való orientálódás is.

{II-2-210.} A hatvanas évek közepe után néhány év alatt érzékelhetően gazdagodni és rétegződni kezdett a közművelődési sajtó. A művelt és az éppen csak olvasni kezdő rétegeknek szóló lapok határozott elkülönülése – a néplap jellegű kísérletek számszerű megugrásával együtt – ennek az időszaknak műve volt. Világosan szétvált a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagy Világ, valamint a Képes Néplap, a Hírmondó típusa. Az új lapok olykor egy már működő lapból váltak ki (a Vasárnapi Újságból a Képes Néplap), illetve egy-egy kiadó párhuzamos vállalkozásait jelentették (például a Deutsch Testvéreknél a Magyarország és a Nagy Világ, a Képes Világ, a Kis Lap és A Divat). Az irodalmiaskodó családi lapok típusa, vagyis a reformkor irodalmi divatlapjának az új kor igényeihez alkalmazott, de még átmeneti jellegű egyik változata is ekkor alakult ki (Képes Világ). Ezt az elkülönülést követte a gyermek- és ifjúsági lapok csoportjáé. E korszakban tulajdonképpen nemcsak megszületett a Kis Lappal (1871), hanem gyors és nagy sikereket is aratott ez utóbbi típus.

A divat- és női lapok a kiegyezést követően szintén átalakultak. Az irodalmi divatlap elhalt, örökét több laptípus vette át, köztük a szabásmintákat, kézimunkákat közlő valóságos divatlap is – persze irodalmi és népszerűsítő írásokat tartalmazó melléklettel (Magyar Bazár, Budapesti Bazár). A korábban dús irodalmi rész és sovány divatrész aránya éppen a fordítottjára váltott át. A hetvenes évek elején pedig rövid időre megjelentek a nők képzését célul kitűző, sőt a női egyenjogúsítás kérdését is feszegető női lapok (Nők Lapja, Nők Munkaköre).

1867 és 1875 között összesen ötven olyan hetilap, folyóirat indult meg, illetve működött, mely közművelődési lapnak tekinthető. Egyaránt tizenhat-tizenhat volt az „enciklopédiai” s a gyermek- és ifjúsági lapok száma. A kor „enciklopédiai” és néplapjainak jelentős része (hét) már a kiegyezés előtt megindult, s tényleges szükségüknek szemléletes mércéje, hogy nagy részük egy évnél tovább fenn tudott maradni (tizenegy). A gyermek- és ifjúsági lapokból évente kettő-négy lépett színre 1870 és 1874 között. Ezek többsége is már egy évnél hosszabb életű volt (tíz). Női és divatlapból mindössze négy, családi és hasonló jellegű s célzatú egyházi lapokból is csak nyolc jelent meg 1875 előtt.

A lapok darabszáma azonban csak az egyik mutató. Ha az egy időpontban megjelenő közművelődési lapok számát tizenötezerre tesszük, elég bőkezűek vagyunk. Ennek az önmagában is szerény összegnek értéke tovább csökken, ha azt is figyelembe vesszük, hogy e korban ez a laptípus nem számított nagyon fontosnak. Bizonyság erre, hogy más sajtótermékek nem figyeltek rá. A ritka viták mindig egy lapon belül zajlottak le. Mindebből az következik, hogy e lapok magatartása, a bennük kifejtett nézetek viszonylag szűk körben hatottak közvetlenül – ám annál jelentősebb volt áttételes, a családi művelődésben betöltött szerepük.