1. A POLITIZÁLÓ LAP ÁTALAKULÁSA ISMERETTERJESZTŐ LAPPÁ

Az 1854-ben alapított Vasárnapi Újság az 1860-as évek közepét követő évtizedben is változatlan formában jelent meg. Fejlécének közepén Pannónia trónolt, térdére támasztva a magyar címert. Kétoldalt szalagok és indák között egy-egy kunyhó áll, tetején gólyákkal és fecskével. Az egyik kunyhóban fiatal legény, a másikban idősebb vidéki gazda olvassa az újságot. Bár a lap már egészen átalakult, eredeti „képes néplap” programját még tovább hirdette fejlécén. Háromhasábos tördelését, a címlapi portrét, körülvéve a jellemrajz szövegével, a középső, gazdagon illusztrált oldalakat és az utolsó oldalakat megtöltő rövid híreket változatlan módon megőrizte. Olvasóinak száma (4 – 5000 körül) is változatlan maradt. Mégis a lap életében elvitathatatlanul új korszak kezdetét jelentette az 1867. év. Régóta beteg szerkesztője, Pákh Albert meghalt, s március 17-től Nagy Miklós vette át a szerkesztést a következő harmincnyolc esztendőre. Pákh szelleme továbbra is uralkodott, legalábbis sokszor hivatkoztak rá. Új programot Nagy Miklós nem adott, a régi, általánosságban mozgó célkitűzéseknél maradt meg. Visszaemlékezve azt írta, hogy szerkesztésében a Vasárnapi Újság célja volt egyfelől „…gondosan megválogatott, irodalmi olvasmányt nyújtani a közönségnek, ízlését művészi képek bemutatásával fejleszteni; másik fő célja volt, hogy hű tükre legyen a magyar közéletnek, tájékozást nyújtson a külföld közérdekű eseményeiről, szellemi és társadalmi mozgalmairól, s a közhasznú ismeretek terjesztésével hozzájáruljon a műveltség előbbre viteléhez.” (1905. 32. 505.)

A számonkénti három-hat jó minőségű illusztrációt – a kor gyakorlatának megfelelően – többségében külföldi lapokból szedte össze. Ezek sokszor {II-2-218.} távoli tájakat, híres embereket és olykor kuriózumokat mutattak be; elsősorban mégis az ismeretek terjesztésében játszottak jelentős szerepet, minden területen, a néprajztól a technikáig. A természeti és társadalmi különlegességek, a híres emberek és az új találmányok ábrázolása ekkor még elégséges újdonságot képviselt a magyar olvasóközönségnek. A naturalista módon ábrázolt gyilkosságok, kivégzési módok és egyéb borzalmak még csak elvétve jelentek meg. Jankó János és Keleti Gusztáv állandó rajzolói voltak, alkalmilag azonban több neves festőnk ismert vagy újonnan készült képe került át a fa nyomódúcra. A kortársak arcképeiből és elsősorban Erdélyből jelentős képcsarnokot publikált az évek során. Jankó grafikusként, Pollák és Rusz metszőként volt mindenes a lapnál.

Bár a régivel azonos csapáson indult Nagy Miklós, lelkiismeretes és energikus szerkesztési stílussal tartalmilag és szemléletileg átalakította a lapot. A kiegyezés idején még alapvetően politikai érdekű lap volt a Vasárnapi Újság. Ez azonban két év leforgása alatt megváltozott, még a rövid hírek is túltekintettek a napi politikán. A közvetett politizálás csupán a portrékban bemutatott személyek kiválasztásában és a ritka szerkesztői lábjegyzetekben maradt meg. Ebben a sajátos értelemben megnevezhető politikai iránya a balközép párthoz húzott. Könnyebben és egyértelműbben azonban a kálvinista írói, értelmiségi szemlélet és az Erdély iránti elkötelezettség oldaláról közelíthető meg. Érdekes módon Budapesten kívül csak Erdély rajzolódott ki határozott körvonalakkal évfolyamaiban, más magyarországi tájak, kultúrájuk és emlékeik alkalmilag és határozatlanul kerültek csak elő. Ezt megmagyarázza a szerkesztőn kívül a munkatársak jelentős részének erdélyi származása. Társadalmilag ugyancsak egyértelmű volt felekezeti meghatározottsága, református író- és olvasóközönsége (állandó munkatársai között is nyolc aktív lelkész volt).

Még 1867–1868-ban a témák többsége ürügy volt a politizálásra, a kiegyezéssel szembeni „nemzeti ellenállás” táplálására, ami sokszor a balközépi politikát alátámasztó, aktualizált történeti cikkeket eredményezett. A következő években az időszerű eseményekről tudósító számos rovat szolgált „a magyar közélet hű tükrözésére”. („Tárcacikkek, napi érdekű közlemények”, „Eredeti levelezések” és „Tárház”.) Különösen érdekes volt a „Tárház” rovat, mely számos témakör híranyagát felölelte. Közművelődési lapjaink közül a Vasárnapi Újság terjesztette ki figyelmét rendszeresen a legnagyobb területre. Beletartozott ebbe, hogy lehetőleg minden évben közöljön beszámolókat a legnagyobb külföldi magyar egyesületek működéséről, az ott élő magyarok sorsáról is (Párizs, Berlin, New York stb.). 1871-től egyre nagyobb teret kötött le a magyar nemzetiség féltése, a magyarosodás és a magyarosítás kérdésköre. Ekkor még nem volt határozott programja e területeken, különböző nézeteknek is hangot adott.

Az „Élet- és jellemrajzok rovat részben ugyancsak a magyar közélet bemutatását szolgálta. A választások és hevesebb politikai harc, nagy jelentőségűnek értékelt vílágesemények nélküli 1868. és 1874. éveket véve, érdekes {II-2-219.} változást figyelhetünk meg e rovat összetételében. Felére esett vissza a politikusokat bemutató portrék száma, és e hat év alatt a lap feladta kizárólagos magyarorientációját: arra törekedett, hogy kiegyensúlyozottan mutassa be a magyar és külföldi tudományos és közélet legjelentősebb szereplőit. 1868-ban közel háromnegyed részben magyar életrajzokat közölt, 1874-re viszont a külföldiek aránya már 45% fölé emelkedett. A lap többi témakörében hasonló változás állott be néhány év alatt. Az ellenzéki politizálásból kilépve, a lap mintegy kitárulkozott Nyugat-Európa új jelenségei és eszmei áramlatai előtt. A külföldet növekvő intenzitással, programszerűen figyelte.

A legfontosabb események 1870 – 71-ben természetesen a porosz – francia háború és a párizsi kommün volt. Egyébként azonban a politikai események legfeljebb már csak ötletadókul szolgáltak (mint például Ferenc József pétervári látogatását követően, 1873 végétől az Oroszországot, tájait, kultúrájának néhány területét bemutató sorozatoknál).

Gyakran a furcsaságokat, különlegességeket figyelte, főként technikai téren. A lapban megjelenő természettudományi és műszaki, civilizációs újdonságok kuriózum-gyűjteményt tettek ki. Az 1873-as évben, a gazdasági világválság és annak magyarországi jelentkezése hatott tudatosítón. Az addig nagyon gyenge „Elmélkedések” rovat – amelyből a tényleges elmélkedések jószerével hiányoztak – színvonalát tekintve most nagyot emelkedett. Másrészt a korábban gyakran csak érdekességnek tekintett közgazdasági témákba ekkortól kezdtek mélyebben behatolni.

Mindvégig kevés közvetlenül társadalmi kérdéssel foglalkozó cikk jelent meg a Vasárnapi Újságban. A nők helyzetével kapcsolatos témák – mint a nőnevelés és a női emancipáció– állandóan jelen voltak, de értetlenség, sőt elítélés követte a külföldi törekvéseket. Még az egyébként nagy tiszteletben tartott John Stuart Mill álláspontját is elítélték, mondván, hogy természettől lehetetlen dolgot kísérel meg, amikor a nők egyenjogúsításáért küzd. A szocialista törekvések viszont – amelyekről különösen 1871 – 72-ben esett sok szó – megértő, sőt rokonszenvező méltatást kaptak, legyen szó a munkásmozgalomról általában vagy egyes személyekről. Nagyrészt a sokoldalú pedagógus, képzőművészeti, művelődéstörténeti és etnográfiai író, György Aladár cikkeinek köszönhető ez az egyértelmű állásfoglalás, mellette pedig a Budapestre menekült és itt telepedett August Rogeard-hoz fűződő kapcsolatoknak.

A Vasárnapi Újság kiegyezés utáni periódusában a legfontosabb jelenség az volt, hogy belpolitika-központú szemléletét feladta és megtalálta valódi hivatását, kialakította ennek megfelelő szerkezeti arányait és a képes közművelődési lap, az „enciklopédiai” hetilap szellemét, stílusát. E két időszaka között a határt 1871– 72 körül húzhatjuk meg.