{II-2-220.} 2. NAGY MIKLÓS ÉS MUNKATÁRSAI

A Tordán született és jogot végzett Nagy Miklós (1840–1907) a lap belső munkatársából és segédszerkesztőből lett szerkesztője. Keveset, akkor is név nélkül publikált, egyénisége az egyes lapszámok hátterében és a kortársaknak, lapja szerzőinek visszaemlékezéseiből rajzolódik ki. Határozott, de tapintatos szerkesztő volt, egyedülállónak nevezték, mert mindenkivel jó viszonyt tudott fenntartani. Ez a tulajdonsága eredményezte a Vasárnapi Újság nagy szerzői táborát, többek között azt is, hogy bár ő maga Gyulai esztétikai nézeteit vallotta, mégis lapjának állandó, melegen pártolt munkatársa volt Vajda János is. Nagy Miklós sokirányú érdeklődése, általános műveltsége nem a szakemberé, hanem már a modern értelemben vett szerkesztőé volt. Így a maga szellemi színvonalát tehette meg a lap írásainak mércéjéül.

Munkatársai közé számította a kor legszínvonalasabb írói és értelmiségi gárdáját. A költő és műfordító Szász Károly (1829–1905) volt főmunkatársa, az irodalmi és „más napi rovatok” vezetője. Belmunkatársa 1867 – 69-ben Réthi Lajos (1840 –?) volt, aki református lelkészi pályakezdés után ifjúsági és néplapjaival (Növendékek Lapja, Jó Barát), cikkírói termékenységével, később pedig, a nyolcvanas évektől mint az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület Hunyad megyei elnöke volt ismert. Réthit 1872-ig Dömötör János (1843–1877), a pesti református gimnázium angol- és filozófiatanára, valamint a Hon cikkírója, a későbbi függetlenségi párti képviselő, Törs Kálmán (1843–1892) követte. Gyulai Pál, Arany János és Vajda János mellett rendszeresen publikált a költők közül Győry Vilmos (spanyol és svéd fordításokat is), Dalmady Győző, Szász Béla, Fejes István és Illyés Bálint, az elbeszélők és tárcaírók közül Salamon Ferenc, P. Szathmáry Károly, Kazár Emil, Deák Farkas, Baksay Sándor. A történelmi, irodalmi, művészeti, esztétikai, néprajzi, művelődési írásokat és útibeszámolókat Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Vámbéry Ármin, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Pauler Gyula, Nagy Iván, Thaly Kálmán, Erődi Béla, Takács Lajos, Baráth Ferenc, Beöthy Zsolt, Kenessey Albert, Orbán Balázs, Brassai Sámuel, Szinnyei József, Könyves Tóth Kálmán, Varga János, Ballagi Aladár, György Aladár, Sámi Lajos, Eötvös Lajos és Eötvös Károly írta. A közgazdasági és természettudományos írások főként Herman Ottó, György Endre, Dapsy László, Hoitsy Pál tollából származtak. Kívülük alkalmilag megjelent valóban minden kortárs, aki tollat vett a kezébe. (Vö. 1879. 11. 170.)

Népes és sokrétű szerzői gárdája kizárta az egyértelmű szellemi (és párt-) orientáció lehetőségét, mégis többségben voltak a nép-nemzeti irányhoz tartozó írók s az ellenzéki, nemesi idealizáló és konzervatív eszmeiségű értelmiségiek, tudósok.