| 3. OPTIMISTA NEMZETI ÖNTUDAT | TARTALOM | VII. LAPKÍSÉRLET A ROMANTIKUS LÁZADÁS |
1866. április 1-én Vértesi Arnold szerkesztésében indult meg a Képes Világ, és kéthetenként 48 oldalon, negyedrét formátumban jelent meg évi 6 forintos előfizetési árért. A Magyarország és a Nagy Világ kiegészítője és kivonata volt, akárcsak a Vasárnap Újság mellett a Képes Néplap. Megindulásakor a „népnek”, a falusi értelmiségnek és az iparosoknak készült, névleg valójában fő célja az volt, hogy minél kevesebb kiadással csináljon jó üzletet a kiadó úgy, hogy még a „főlap”, a Magyarország és a Nagy Világ szerkesztése során adódó melléktermékeket is felhasználják. A történelmi és életrajzi cikkek a természetrajz írások és a társasági élettel kapcsolatos rovatok többnyire a Magyarország és a Nagy Világ rövidített vagy átdolgozott cikkeiből tevődtek össze, a legterjedelmesebb irodalmi rovatok pedig azt a benyomást keltették, hogy a maradék anyagból álltak össze, eleinte főleg fordításokból. Képanyagából szinte teljesen hiányoztak a hazaiak, legalább fele részben zsanárképek és szépirodalmi írások illusztrációi voltak, a színes műmellékleteken pedig a leggyengébb osztrák és német biedermeier idilleket sokszorosították.
1867-ben már az irodalmi és „népisme” rovatok kezdtek eluralkodni a többiek felett. Ez utóbbi tulajdonképpen útleírásokat jelentett vagy általában külföldi különlegességek, látványosságok minél inkább érdekességközpontú bemutatását. Ez jellegük uralkodott az elkövetkező években is. Előfizetési felhívásaiban a Képes Világ rendszeresen hivatkozott a maga egyedülálló mivoltára, anélkül azonban, hogy ezt megmagyarázta volna: Csak 1870-ben, önálló arculatának kialakulása után adta meg programként azt, amit már hosszabb ideje követett. „…Azon lesz – mondta minden borítólap –, hogy oly olvasmányt nyújtson olvasóinak, mely érdekessége, változatossága mellett – tanulságos is legyen…” a néplap kezdeti célkitűzése helyett már a kispolgári családok lapja kívánt lenni. Ezt nyilvánvalóvá tették céljai. Elsősorban külföldi, „külső vállalkozásokkal” akarta állni a versenyt, az idegen nyelven olvasóknak egyenrangú magyar lapot akart kezébe adni. A hatvan – hetvenes évek lapjainak jellemzője volt ez a célkitűzés a tudományok és az ismeretek meghonosításának érdekében. (A nyolcvanas évek lapjainak látszólag rokon célkitűzése az idegen lapok kiszorítására azonban szemléletileg alapvetően különbözött ettől.)
Ugyancsak a fent idézett előfizetési felhívások ígérték a továbbiakban, {II-2-241.} hogy a lap „érdekfeszíttő illusztrált regényeket, elbeszéléseket” és – ha nem csalódom, itt hangzott el először a magyar sajtótörténetben – „bűnügyi eseteket” fog feltálalni minél izgalmasabb formában. Lényegileg ugyanezt a programot adták majd a nyolcvanas évek családi lapjai is, azzal a különbséggel, hogy azok már meg is valósították. Jellemző volt e programmal együtt egy változás is: a Képes Világ fejlécén megjelent a trónoló Pannónia kezében karddal és címerpajzzsal. A címlap, a külső a lap magyarságát, a belső pedig a hasonló német lapokkal való egyezését bizonygatta a német műveltségű kispolgári családoknak.
Vértesi, miután el kellett távoznia a Magyarország és a Nagy Világ éléről, kisvártatva elhagyta a Képes Világot is. Szerkesztője 1871-től a Deutsch Testvérek nyomdai korrektora, a „Zsidó dalok” című kötetével még csak szűk körben ismert, huszonnyolc éves Kiss József (1843 -1921) lett. A lap 1869 óta megnövelt formáját és heti megjelenését megőrizte. Újdonságként megjelent a szerkesztői posta, a „Tarka Világ” rovat valóban színes, mozgékony hírrovattá alakult, a lap tördelése is megélénkült, betűtípusai megújultak.
A korábbinál erősebben irodalmi – és irodalmiaskodó – lapot szerkesztett Kiss József. Természettudományi rovata összezsugorodott és kizárólagosan érdekességközpontú lett. Cikkei „Repülő drágakövek” (ti. kolibrik), „A róka család ebédje” és ehhez hasonló címekkel akarták felkelteni a figyelmet. A költemények között legnagyobb számmal Kiss József és Prém József versei jelentek meg, a szépprózában Laukától Ágaiig és Dóczy-Duxig elsősorban a Magyarország és a Nagy Világ irodalmi rovatainak szerzői jelentkeztek továbbra is. Új volt viszont, hogy a közművelődési lapok közül egyedüliként színdarabokat is közölt. A többi rovatban (életrajzok, ismeretterjesztés) jórészt a Magyarország és a Nagy Világban megjelent cikkek olykor szószerinti utánközlései voltak találhatóég.
Végül is 1873. szeptember 30-val megszűnt a Képes Világ. Amikor Kiss József átvette szerkesztését, a Fővárosi Lapok az irodalmi színvonalának emelkedését dicsérte. (Fővárosi Lapok 1871. december 14. 1303.) A megszűnés után Kiss József a Borsszem Jankóban írt elégiát a Képes Világ halálára (1873. november 23. 5.), ebben viszont éppen a beérkező gyenge szépirodalmi anyagot okolta a megszűnésért. Hosszú haldoklás után így tűnt el a lap:
„Próbáltunk orvost, orvosságot:
Uj boritékot, műlapot;
A képre azt mondták, hogy vásott,
S a boríték – az nem hatott.
Dickens unalmas volt a népnek,
Dumast szidá a kritika,
No köszönet ily szerkesztésnek!
Kinek van hát itt igaza?”
| 3. OPTIMISTA NEMZETI ÖNTUDAT | TARTALOM | VII. LAPKÍSÉRLET A ROMANTIKUS LÁZADÁS |