{II-2-243.} VIII. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI LAPOK

A filozófia, a pedagógia, az orvostudomány, az irodalom és a képzőművészetek egyaránt kivették részüket a 18. század végének felfedezésében, hogy a gyermek más és több mint lekicsinyített felnőtt, s hogy ez a tudat meggyökeresedhetett a 19. század első felében. A német irodalom már a 18. század végén levonta ennek következményét egy új laptípussal is, Angliában azonban csak Dickens működése eredményezte az önálló ifjúsági és gyermeklapok megszületését az 1850-es években.

Az első önálló, németről magyarra fordított ifjúsági lap már a 18. század végén elkészült, de később az alkalmi kísérletek mellett főként szépirodalmi téren honosodott meg az ifjúsági irodalom, elsősorban Fáy András működésének eredményeképpen. Bár például a Méhecske című lap az 1860-as években már háromezres példányszámig eljutott, mégis az első jelentékeny gyermeklapunk megszületése 1871-re tehető. Ekkor hozta létre Agai Adolf a Kis Lapot a Deutsch Testvérek kiadásában. A 16 negyedrét oldalon, számos illusztrációval megjelenő hetilap igen olcsó, évi 4 forintos előfizetési árával méltán számíthatott gyors elterjedésre.

Ágai – Kis Lap-beli nevén Forgó bácsi – eklektikus módon teremtett új laptípust. A hazai polgárság a német gyermeklapokat szerezte be gyermekeinek, tehát azokkal kellett versenyre kelnie – magyar nyelven. Az illusztrációt nagyrészt angol, a szövegrészt részben német lapokból vette Ágai. Ezt csak néhány hazai író (Gyulai Pál, Szász Károly, Dalmady Győző, Vadnay Károly stb.) műveivel egészítette ki. Teljesen új volt azonban és sikerének forrása: pedagógiai szemlélete.

„A gyermeknek nagy tisztelettel tartozunk; – foglalta össze elveit Ágai – ez az első szabály, mit nevelésünknél figyelembe kell venni. Tisztelni a gyermeket annyit tesz, mint eltávolítani tőle mindazt, ami lelkére, kedélyére károsan befoly.” (Magyarország és a Nagy Világ. 1872, 18, 208.) Tehát a korábban mindig csak nevelt és száraz erkölcsi tanulságokkal gyötört gyerekeknek új világot akart megmutatni azzal, hogy „mulattatva oktassa, vonzó alakban a legkülönbözőbb ismeretekkel gyarapítsa” tudásukat. A közvetlen nevelési célzat egyetlen rovatra, a „Forgó bácsi postájá”-ra zsugorodott; egyúttal ez töltötte be a közvetlen kapcsolattartás feladatát is. A gyerekekkel itt valóban „elbeszélgetett” Ágai, de a beszélgetés illúzióját keltette a lap egészében is. Ez volt egyik fő vonzereje a gyermekek szemében.

{II-2-244.} A Kis Lap az 5–12 éveseknek készült, a kisebbekhez inkább a rajzok, a nagyobbakhoz inkább a szöveges részek szóltak. Sokféle mese, elbeszélés, vers, talány, gyermekdal volt benne található. Mintegy két év alatt alakult ki sajátos módszere és hangvétele, kezdtek megjelenni a gyermekek által kedvelt állandó figurái, mint Kerekes Ferkó, Vad Laci, Rosszcsont Ferkó. A szerkesztői üzenetekből nyilvánvaló, hogy ekkor már jelentős részben maguk a gyermekek írták is a lapot, beküldött írásaikat közölte Ágai, mindig értékelve is őket. Ezeken túl, 1873-tól adott a Kis Lap jelentős ismeretterjesztő anyagot is: felkeltve az ipar, a természettudományok és a kultúra, művészetek iránti érdeklődést a gyermekekben.

Később Kleine Leute címmel egy ideig Lipcsében németül is kiadta Ágai ugyanezt a lapot, majd 1881 közepén eladta a német kiadónak, s az megváltoztatott címen folytatta.

1872 júliusától jelent meg Dolinay Gyula (1850–1918) lapja „az olvasni szerető mindkét nembeli ifjúság és a nép számára” Hasznos Mulattató címmel. Dolinay, ki később hosszú ideig az írók és Művészek Társaságának tevékeny titkára volt, 1869-től sűrűn jelentkezett ifjúsági lapalapításaival (Tanulók Közlönye, Tanuló Ifjúság Lapja, Kis Újság), de első sikeres, hosszú időt megért vállalkozása a Hasznos Mulattató volt. A nyolcadréten, tíznaponként 48 oldalon, évi 32 füzetben, 8 kötetben megjelenő lap főként a serdülőknek szólt. Mintegy háromnegyed részében irodalmi lap – sőt olykor csak szöveggyűjtemény – volt. Költeményei, elbeszélései külön az ifjúságnak készültek: didaktikájuk minden más szemponton túltett. Kis részben szerepeltek ismeretterjesztőírások, általában földrajzi és természetrajzi témákkal, s publikált talányokat, képtalányokat és tréfás meséket is.

Erzsike és Jolánka volt a lap két fiktív levelezője. A szerkesztő által ideálisnak tartott erkölcsi, emberi magatartást olykor csak éppen pontokba nem szedték. Ennek sarkkövei voltak: mindenkinek legfőbb feladata a hazáért élni, sőt a valóságos érzelmekkel telített „honszerelmet” táplálni, örülni „hazánk felvirágzásának szép jelein”, az embereket egyenlőknek tekinteni, a jótékonykodást és a polgári egyszerűség erényeit gyakorolni a parádézás helyett, sőt belátni, hogy „… a szegényebb, egyszerűbb helyzetnek olyan örömei vannak, milyeket a gazdagok nem ismerhetnek”. (Hasznos Mulattató. 1874, IV. köt. 80 – 81.)

A többségében szerzői nevek nélküli cikkeket nagyrészt maga Dolinay írta. Az apránként számos ismeretet közlő, de mindent vérszegény moralizálással ellaposító Hasznos Mulattató 1875-ben újult meg: új kiadója szebb kiállításban adta közre s a közművelődési lapokból ismert néhány színvonalas író (Könyves Tóth Kálmán, László Mihály, Endrődi Sándor és mások) rendszeres megjelenésével tartalmi színvonala is emelkedett.