{II-2-245.} IX. DIVAT- ÉS NŐI LAPOK

A hatvanas évekre esett a divatlapok műfajának átalakulása a korábbi, általános közönségnek szóló szépirodalmi lapból egy kifejezetten női olvasókra számító, szórakoztató és bizonyos fokig „szakmai” lappá. Az új típusnak már valóban a divat, a szabás-varrás és kézimunka volt a fő tárgya, amit csak kiegészítettek a szépirodalmi és ismeretterjesztő cikkek.

Ez időszak európai hírű vállalkozása volt a lipcsei Bazar című divatlap. Hat nyelven, negyedmillió példányban jelent meg. Magyarországon is ez volt a legelterjedtebb divatlap. Szabó Richárd (1820–1873), a negyvenes évektől kezdve a nők kedvelt írója ennek magyar kiadásaként indította meg 1866. január 1-én a Magyar Bazárt Emich kiadásában. A havonta kétszer megjelenő lap főrésze, az illusztrációk és a szabásívek azonosak voltak a némettel. Egy év alatt mintegy háromszáz szabásmintát, ezer különféle rajzot közölt. Az évi huszonnégy színes divatkép többlet volt a német laphoz képest, ennek anyagát a pesti Monaszterly- és Kuzmik-divatcég adta. Nyolcoldalas melléklete ugyancsak eredeti volt, de meglehetősen egysíkú. Rendszeresen közölt – általában harmadrangú – szépirodalmat, könyvajánlatokat saját női könyvtár létrehozására, Benedek Aladár tárcáit a fővárosi életről és a társasági világról, az etikett – modor – viselkedés témaköreiből egy-egy írást, divattudósítást és levelezést. 1867-től „Ajánlkozások tára” címmel ingyen hirdetési rovatot indított az „alkalmazást kereső nőknek”.

1873. szeptember 15-től beleolvadt a Wohl testvérek Nők Munkaköre című lapja. Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre címet vette fel az új lap, immár hetilap, amit a Wohl testvérek szerkesztettek. Melléklapja a „szépirodalmi rész” helyett A Nőképző-, Gazdasszony- és Nőiparegylet hivatalos lapja címmel jelentkezett. A nők képzésére és érdekvédelmére vonatkozó anyag ebben kapott helyet. A korábbinál sokkal színesebb és tartalmasabb lett. Rovatai: „Nevelés, tudomány, nőügy”, „Szépirodalom”, „Egyleti ügyek”, „Társadalom, művészet”, „Háztartás, kertészet”. A lap anélkül, hogy a női emancipáció harcosaként lépett volna fel, fontos szerepet töltött be a nők munkára nevelésében, általában a leánynevelésben és a jótékonyságban.

Ugyancsak 1866. január 1-én indult meg a Deutsch Testvérek lapja Divat címmel, Áldor Imre szerkesztésében. Tőle előbb Csukássi József, majd Wohl Janka és Stefánia, aztán Friebeisz Ferenc vette át. A minta itt nemcsak a Bazar volt, hanem a Modes Parisiennes is. 1875-től másfél évre összeolvadt {II-2-246.} a Nefelejccsel s ekkor már határozottabban szépirodalmi lapként tengődött 1876. október végéig.

Az 1859-ben alapított Pesti Hölgy-Divatlap még régi típusú, inkább szépirodalmi anyagot közlő „divatlap” volt. 1867-től a hajdani negyvennyolcas honvédszázados, majd pesti nyelvtanár, Király János (1825–1906) szerkesztette és Komócsy József (1836–1894) volt főmunkatársa. A lap 12 oldalából ekkor még alig másfél-két oldal jutott a divattudósításokra és szabásmintákra. 1873. október 1-től változtatta nevét a Magyar Bazár mintájára Budapesti Bazárra. Az átalakított lap illusztrációi ugyancsak Lipcséből érkeztek, a divatmellékletet pedig a pesti Alter és Kiss-divatcég adta. A melléklapba szorult a szépirodalmi és ismeretterjesztő anyag. Az előfizetési felhívás szerint a melléklap célja az lett, hogy „nemcsak változatos és mulattató legyen, hanem a női érdeket minden irányban képviselje”. A szépirodalom mintegy felét foglalta el a mellékletnek, a versek nagy része női költők érzelmes lantpengetése volt. Ismeretterjesztő anyaga tulajdonképpen nem is volt, illetve legfeljebb a divattal összefüggő kérdésekről (mint például az ékszerek kapcsán az opálokról). A tárcában azonban olykor portrét kaptak a kor kiemelkedő nőalakjai, sőt az a követelés is megszólalt, hogy „…foglaljuk el mi is a minket megillető helyet minden téren, amit műveltségünk és képességünk után elfoglalhatunk”. „Mindenek előtt pedig kérjünk, követeljünk az államtól magasabb női iskolákat, kiképeztetésünk végett.” (1874, 23, 367.)

Ugyancsak német mintára születtek meg az önálló női lapok első hazai kísérletei. Ezek a háztartási, nevelési és gazdasági kérdéseket tűzték napirendre, így kimondottan a női érdekvédelem szolgálatát tekintették fő feladatuknak. A kiegyezés után még csak két rövid életű kezdeményezés tört utat. Heckenastnál jelent meg 1871–1872-ben a Nők Lapja, „a nők munkaképesítésének heti közlönye”. Egloffstein Amália szerkesztette és tartotta életben mindaddig, míg Bécsbe nem hívták egy női szervezet vezetőjének. Wohl Janka (1846–1901) és Stefánia (1848–1889) a Nők Munkaköre című, kéthetenként megjelenő lapjukat 1872–1873-ban ugyancsak egy évig tudták önállóan éltetni, utána beolvadt a Magyar Bazárba. A Nők Lapja inkább a nők képzését, munkalehetőségeiknek kiterjesztését és a különféle női egyletek összefogását sürgette, a Nők Munkaköre harcos emancipációs lapként „nevelési, gazdasági és szépirodalmi közlöny” volt, a Nőképző Egylet hivatalos lapja.

E két kísérlet kudarcával hosszú szünet állt be az önálló női lapalapítások terén.

{II-2-247.} IRODALOM

Szalády Antal: A magyar hírlapirodalom statistikája. 1780–1880. Bp. 1884. – Hírlapjaink. II. Bp. 1896. – Újság, 1936. márc. 29. 74. sz. (melléklet Ágai Adolf születésének 100. évfordulójára) - Németh G. Béla: Hírlapok, folyóiratok, irodalmi társaságok a kiegyezés után. In: A magyar irodalom története. Szerk.: Sőtér István. IV. Bp. 1965. 437–451. – Németh G. Béla: Fejezetek az irodalomkritika történetéből a kiegyezés után. A demokrácia, az egyéniség és a „kozmopolitizmus” jegyében: a Figyelő és köre. In: Létharc és nemzetiség. Bp. 1976. 236-390. – Buzinkay Géza: A Vasárnapi Újság a dualizmus kor első felében, 1867–1890. = MKSz 1979, I. 25–42. – Buzinkay Géza: Közművelődési sajtó a dualizmus kor első felében. = ItK 1980, 5–6., 681–691. – Radnóti Sándor: Magyar folyóirat-illusztrációk 1850–1867. In: Magyar művészet 1830–1870. Katalógus. I. Bp. 1981. 149–155. – Buzinkay Géza: A magyar közművelődési lapok élet- és jellemrajzai, 1867–1890. = MKSz 1982.