5. A MUNKÁS HETI-KRÓNIKA

Farkas Károly és Ihrlinger Antal 1872 decemberében bejelentették a hatóságoknak, hogy 1873 januárjától kezdve hetenként megjelenő magyar és német nyelvű újságot akarnak kiadni Munkás Heti-Krónika, illetőleg Arbeiter Wochen-Chronik címmel. Kiadónak „Farkas Károly, Ihrlinger Antal és Társai”-kat nevezték meg, szerkesztőül pedig Madarász János nyomdászt. A lapot, mint „társadalom és gazdászati” tartalmú közlönyt jelentették be, mert – mint arról már volt szó – politikai lapok indítását a sajtótörvény csak magas kaució ellenében engedélyezte. Természetesen a szerkesztők – {II-2-386.} Külföldi és Politzer útját járva – a sajtótörvény megkerülésével – maguk is politikai tartalmú lap létrehozására gondoltak.

Az újság fő feladata az volt, hogy a munkáspárt megteremtésének szükségességét hirdesse. A Munkás Heti-Krónika 1873. február 23-i száma közölte a pozsonyi munkásgyűlés határozatait, amelyek egyesülési és gyülekezési szabadságot, tízórás munkaidőt, a női munka korlátozását, a gyermekmunka eltörlését, a céhszállások megszüntetését, munkaközvetítő iroda felállítását és a tanoncügy rendezését követelték. A gyűlés tehát a demokratikus szabadságjogok célkitűzését kifejezetten munkáskövetelésekkel kapcsolta össze. Önálló munkáskövetelések felvetése egyik alapfeltétele volt a munkáspárt megalakításának.

A munkáslapok szerkesztői rendkívül nehéz körülmények között dolgoztak. Mint egy visszaemlékező írja „A Rákos árok (ma Csengery) utca 12. számú házában egy mosókonyhát béreltek és abban lett a nyomda felszerelve. A nyomda tárgyainak átszállítása abba a fényes helyiségbe egész diadalmenet volt. Az elvtársak, öregek és ifjak, örültek annak a szerzeménynek és örvendve mondta egyik a másiknak: »van ám saját nyomdánk, csak most dolgozhatunk ám sikerrel«. A lelkesedés akkora volt, hogy egyes elvtársak ott lesték péntek este a nyomdában a nyomtatás kezdetét és odaálltak felváltva kerékhajtónak, hogy a pártnak ne legyen erre kiadása. Az elvtársak másik része vitte a kész példányokat, csomagolta, címezte és éjfélkor ketten-hárman hátukra vették a kész csomagokat és vitték a Hatvani (most Kossuth Lajos) utcába volt postahivatalba”.

A Munkás Heti-Krónika 1873 kora tavaszán bejelentette a munkáspárt megalakításának tervét. „Az 1868-i párt újból szervezkedni fog”– írta 1873. március 15-i számában. A párt megalakulását az 1873. március 23-án, a Beleznay-kertben (a mai Trefort-kert helyén) megtartott népgyűlésen mondották ki. A gyűlésen Farkas Károly is beszélt. Farkas és a gyűlés szónokai a lap márciusi számában megjelent tudósítás szerint „Hangsúlyozták főképpen, miszerint a munkások a szabadságolt osztályok, részvényesek garázdálkodása, s a nagytőke elleni küzdelmükben mint egyesek nem vihetnek ki semmit, kell tehát, hogy a munkás népesség között az osztályöntudat ébresztessék fel, maguk a munkások osztállyá egyesíttessenek, miszerint mint Párt sikerrel vihessék keresztül a küzdelmet. Arra utaltak, miszerint dacára annak, hogy az országban jobb, bal és szélsőbal pártok léteznek, mégis ezek közül egy sem méltatja és szól a munkásosztály követelései és érdekei mellett, s már azért is kell, hogy maga a munkásnép, mint osztály, mint önálló párt a többi pártokkal szembeszálljon, melyek mindnyájan a gyárnokok, tőkepénzesek és kizsákmányolók érdekeit támogatják és előmozdítják.”

Az idézetből kitűnik, hogy Farkas és munkatársai osztályharcos pártot akartak megszervezni, mint ahogyan maga a Munkás Heti-Krónika is az osztályharc eszméit hirdette: arra törekedett, hogy elősegítse a munkásság öntudatra ébresztésének, osztállyá szerveződésének folyamatát, egyszóval a rendkívül nehéz viszonyok között is folytassa azt a munkát, amelyet az {II-2-387.} Általános Munkásegylet sajtója elkezdett. A március 23-i népgyűlés kimondotta többek között, hogy a Munkás Heti-Krónika és az Arbeiter Woehen-Chronik a párt lapjává válik, és a tagok kötelesek havi 20 krajcárért előfizetni rá. A párt azonban, amelynek már közvetlenül a megalakulása után mintegy 2300 tagja volt, csak igen rövid ideig tudott legális tevékenységet kifejteni: 1873. április 25-én feloszlatták. A munkássajtó a tilalomra a jövőbe vetett törhetetlen hittel, harcosan válaszolt. A Munkás Heti-Krónika május 18-i számában „a kiadók nevében” Ihrlinger Antal írt cikket, amely a következőképpen fejeződik be: „Elvtársak! Munkások! Ezen események következtében bátorságtok ne lankadjon, el ne csüggedjetek, még más semmi sem veszett el, mint néhány heti idő, mely alatt a munkásügy igazi barátjai által a szükséges intézkedések meg fognak tétetni, hogy a magyarországi munkáspárt az eddiginél szilárdabb alapon újra feltámadjon. Éljen a munka, éljen a munkások pártja!”

A párt feloszlatása után megváltozott, bizonyos értelemben megnövekedett a munkássajtó jelentősége. A szocialista vezetők – mivel semmilyen szervezet sem állott rendelkezésükre – a mozgalom irányítását a munkásújságok révén biztosították. Ekkortól kezdve a munkáslapok szerkesztősége vált a munkásmozgalom tulajdonképpeni központjává, a lapok előfizetői pedig a magyarországi munkásság élenjáró, öntudatos – bár meglehetősen keskeny – rétegét alkották.

A Munkás Heti-Krónika – amelyet 1873. október 5-től november 30-ig Politzer szerkesztett – rendszeresen tudósította a magyar munkásságot a nemzetközi munkásmozgalom eseményeiről. Felhívta a figyelmet a szakmai szervezkedés szükségességére, szakegyletek kialakítására. Politzer távozásának okait nem ismerjük. A szerkesztőcsere kapcsán a lap a magyarországi munkássajtó egyik legértékesebb munkását vesztette el. Politzer nem fukarkodott a polgári liberalizmus kritikájával, ébren tartotta a párizsi kommün emlékét; a harcos, szenvedélyes, polémikus publicisztikának volt a híve. Mindezt nem mondhatjuk el utódjáról, Ihrlinger Antalról, az Általános Munkásegylet, majd a rövid életű Magyarországi Munkáspárt egyik vezetőjéről. Ihrlinger nyomdász, művelt szocialista munkás volt, akinek felfogásában marxista, lassalleánus és polgári demokratikus nézetek keveredtek. A gyakorlati politikában óvatos, megalkuvásra hajlamos. Mindazonáltal a Munkás Heti-Krónikában az őszerkesztése idején is számos értékes írás jelent meg. Csak mutatóul említünk közülük. A lap 1873. december 7-i számában magyar fordításban közölte a német szociáldemokrata párt eisenachi kongresszusán kibocsátott felhívást. Ennek a marxista eszmeiségű proklamációnak publikálása nagy szolgálatot tett a szociáldemokrata mozgalom ügyének. Azért idézünk belőle néhány sort, mert ezzel is bizonyítani kívánjuk azt az állításunkat, hogy a korabeli munkássajtó a marxizmus tanításait hirdette, ezeknek a tanításoknak az elemeit terjesztette a magyarországi munkásság között. „Csatlakozzatok a szociáldemokrata munkáspárthoz – szól a felhívás –, lépjetek be mesterségtek szövetségébe, s a munka diadala a tőke fölött {II-2-388.} nem maradhat el. Azon nap, melyen a szenvedő munkásnép szervezve lesz, kinyújthatjuk kezeinket a győzelem gyümölcsei után. Ne késsetek azért. Ösztönözzétek a vonakodókat. Minél hamarább fogjátok a sorokat kitölteni, annál rövidebb lesz a nyomor ideje. Kezeitekben van sorsotok.”

A Munkás Heti-Krónika hangja ezekben az években nem olyan éles, mint annak idején az Általános Munkás-Újságé vagy a Testvériségé volt. Ennek az az oka, hogy a párizsi kommün idején, a „hűtlenségi per” előtt a magyar munkásmozgalom első fellendülésének idejét élte, méghozzá viszonylag kedvező nemzetközi körülmények közepette. A hetvenes évek folyamán a továbbiakban viszont érezhető volt a párizsi kommün leverésének, a Magyarországon is megmutatkozó hatósági elnyomásnak a hatása. Az 1873. gazdasági válság következményei is megnehezítették a munkásmozgalom fejlődését.

A Munkás Heti-Krónika, ha közvetlenül a forradalom kérdésével alig foglalkozott is, rendszeresen beszámolt az akkori idők munkásmozgalmának gyakorlati lépéseiről, a politikai jogokat követelő népgyűlésekről, csak úgy, mint a szórványos sztrájkmozgalmakról.

Nem véletlen, hogy az akkoriban megtartott munkásgyűlések állandó napirendi pontja a sajtókérdés. Az 1874. december 25-i munkásgyűlés „A munkás lapok terjesztéséről” c. határozatában rámutat a munkásság felvilágosításának szükségességére, majd így folytatja: „ez megfelelő szervezkedés hiányában nem érhető el időközi gyűlések által, s miután a munkásoknak elérendő reformtörekvéseihez minden szervezkedés hiányzik, a ma uralkodó rendszerben, úgy azon szükség áll be, magának szellemi szövetkezést teremteni, amely a már létező magyarhoni munkáslapban, a Munkás Heti-Krónikában megtaláltatott. Ennek következtében kivétel nélkül minden munkásra azon kötelesség háramlik, hogy a Budapesten megjelenő Munkás Heti-Krónika- és Arbeiter Wochen-Chronikra előfizessen és azt mindenfelé terjessze, hogy ezeknek léte biztosíttassék. Mindenütt, hol a fentiek alapján gyűlések hívandók egybe, neveztessenek ki egyszersmind levelezők, kik feladata legyen a mozgalomról fent nevezett lapok képviselőségének beküldendő tudósítások mellett e lapok terjesztéséről gondoskodni. A mai tömeges munkásgyűlés nyilvánítja egyúttal, hogy csak azon munkást számíthatni a munkásmozgalomban résztvevőnek, ki a fenti pontoknak minden irányban eleget tesz és ki a rendelkezésre álló törvényes eszközökkel azoknak teljesítésére törekszik”.

A Külföldi Viktor korábbi elgondolásaira emlékeztető határozatból világosan látszik a munkáslapnak, tudósítóinak, előfizetői hálózatának jelentősége általában; a munkásmozgalom szervezeti kérdései szempontjából.

Nem lenne teljes a hetvenes évek elejének hazai munkássajtójáról alkotott képünk, ha nem említenénk meg, hogy a Munkás Heti-Krónika rendszeresen bírálta a korabeli társadalmi állapotokat, rámutatott nemcsak a munkásság, hanem általában a kisemberek, sőt némely esetben a szegényparasztok sanyarú helyzetére, leleplezte a fennálló állapotokat dicsőítő burzsoá nézeteket, a {II-2-389.} „Társadalmi Gazdászati Szemle” című rovatban hazai vonatkozásúírásokat, a „Nemzetközi Társadalmi és Gazdászati Szemle-rovatában pedig külföldi tudósításokat közölt. „Különfélék” címmel találunk napihíreket. A Tárcarovatban közölték Arnoldnak, a kommün volt tagjának visszaemlékezéseit, továbbá egy-egy regényes életrajzot (francia lapból átvett fordítás) Lassalle szerelme és halála címmel. A lap cikkeit – hasonlóan az Általános Munkásegyelet lapjaihoz – polémikus, nemegyszer gúnyos, némelykor szenvedélyes hang jellemzi, amely az őszinte indulat erejével tör át a sok esetben még nehézkes németes mondatokon, és ezzel is hozzájárul a magyar nyelvű szocialista újságíró-stílus megalapozásához.

A hetvenes évek derekán változások érlelődtek a hazai szocialista munkásmozgalomban. E változások lényege, hogy a korábbiaknál kedvezőbb objektív körülmények közepette nagyobb lendületet vett az a küzdelem, amely tulajdonképpen már a hatvanas évek vége óta folyt a szocialista munkáspárt megteremtéséért. Ezt a célkitűzést szolgálta a szocialista sajtó is. Azok az alapok, amelyek a hetvenes évek közepére – alig nyolc esztendő alatt – létrejöttek, ha gyengék is voltak, mégis alkalmasak arra, hogy a továbbiakban építsenek rájuk.