1. SZABÓ ENDRE SZERKESZTŐSÉGEI

A politikai irány és hangnem, sőt a lapstílus többszöri megváltoztatásával egyidejűleg az Üstökös munkatársi tábora is többször kicserélődött. Jókai laptulajdonosi időszakában önmaga maradt a lap egyik legfoglalkoztatottabb írója, de leányának, Jókai Eszternek folytatásos regényét is közölte. Kívülük az 1875 előtti gárda – Matkovics Pál, Pósa Lajos, Bartók Lajos, Törs Kálmán, Márki József, Vészi József és grafikusként Jankó János –változatlanul kisajátította az egyes számokat.

Szabó Endrét (1849–1924) elsősorban fordítói munkássága miatt tartja számon irodalomtörténetírásunk. A múlt század második felének és a századfordulónak nagy orosz regényíróit ő ismertette meg a magyar közönséggel. A költészetével és regényeivel, elbeszéléseivel kapcsolatban emlegetett társadalmi érzékenysége, következetes elkötelezettsége a szegény rétegek és {II-2-407.} a magyar függetlenségi politika mellett: mindez lapjában nem mutatkozott meg. Nacionalizmusa azonos volt koráéval, antiszemitizmusa és elv nélküli, l’art pour l’art ellenzékisége számos politikai csoportosulással rokonította. Ami határozott karakter látszott lapjában, az mind Jókaitól örökölt vonás volt.

A nyolcvanas évek első felében az Üstökösben uralkodó teljes névtelenség miatt nem ismerjük a munkatársakat. 1882-től tűnt fel évente egy-két újabb jelentéktelen grafikus neve, majd a még egészen fiatal, utóbb Párizsban tanuló Jantyik Mátyásé (1864–1903), azután kitartóbban a szintén fiatal Linek Lajosé (1859–1941) – ki később karikaturistaként is, portréfestőként is ismert lett –, Homicskó Atanázé és olykor Fényes Adolfé is.

Az 1885 utáni két évben, mint említettük, Szabó megpróbálta megvalósítani a tisztán irodalmi jellegű humoros lapot – amint ezt már Jókai is meghirdette 1871 végén. Ekkor a lap írásai szinte kivétel nélkül a szerző megjelölésével, illusztrációi pedig a grafikus nevével ellátva jelentek meg. Mikszáth, Rákosi Viktor, Tolnai Lajos és később Jókai egy-egy írásán kívül néhány sikeres szerző (Balázs Sándor, Berczik Árpád) s a többséget irodalmi mértékkel nem mérhető műkedvelők (köztük a nevesebbek Jeszenszky Danó, Erdélyi Gyula, Sajó Sándor) írásai tették ki. Ugyanilyen, de gazdagabb képet mutatott az Üstökös grafikai anyaga. Karikatúrák alig jelentek meg benne, csakis a cikkek, költemények, folytatásos regények illusztrációi. Minden olyan, kortárs, aki megpróbált rajzolni, művének színvonalától függetlenül, helyet kapott a lapban. Több mint ötven illusztrátor neve tűnt fel a rajzok alatt, volt köztük néhány jelentősebb és népszerű művész is (Rippl-Rónai József, Tornai Gyula, Pataky László, Vágó Pál, Aggházy Gyula, Grünwald Béla, Vajda Zsigmond, Biczó Géza, Margitay Tihamér – és természetesen a többi élclapban is szereplő grafikusok).

1888-tól már csak Szabó Endre folytatásos regényei (A szusz, Sírva vigadók), a következő évben egy Dosztojevszkij-elbeszélés jelent meg a név feltüntetésével. 1890-től két évig a lapszerkesztő, vállalkozó és kalandor J. Virág Béla, újabb két évig az ügyvéd-költő Haan Béla, 1895-től pedig Búza Barna – később a Károlyi-kormány minisztere – írta az egyre vadabb, fanatizált hangú, soviniszta vezérverseket. Az évtized közepén ismét több karikaturistája volt: előbb Jantyik Mátyás, majd belmunkatársként Józsa Károly illusztrálta a lapot szecessziós rajzaival; Lakos Alfrédtól is több karikatúra jelent meg.