{II-2-405.} III. A FOLYTONOSAN ÁTALAKULÓ ÜSTÖKÖS

FEJEZETEK

Az Üstökös 1875 után több súlyos válságot élt át, s politikai irányvonalát is, lapjellegét is többször átalakította. Mindössze irodalmi jellegű érdeklődése maradt állandó lényeges tulajdonsága. Előítéletekhez és hagyományokhoz kötődött szelleme, önálló elgondolások híján változékony volt s a politika és a közvélemény egyes csoportjainak függvénye. Szerkesztői főként a dzsentri középosztálynak szánták a lapot.

1880-ig, Jókai névleges szerkesztősége idején a legteljesebben kormánypárti, abszolút lojális lap volt, központi kérdésnek a magyarságot-magyarosodást tekintette, nacionalista liberális alapon állt. Szabó Endre szerkesztőségi idejének első részében, 1885 végéig a lap baloldali ellenzéki magatartást öltött, pusztán az uralkodó iránt maradt lojális, harcos antikapitalista-antiszemita élclap lett, értékmérő kategóriái a magyarság, a dzsentri réteg megmentése és szolgálata, valamint a nemzeti függetlenség voltak. 1886-tól teljesen szakított a politizálással, és csakis a szépirodalmi humor lapja kívánt lenni. 1889-re azonban ismét politikai élclap lett, 1886-ot megelőző időszakát folytatta, egyedül a dzsentrivédő magatartást váltotta fel a polgárosodás szolgálata. Kormánypárti fordulata 1894-ben következett be, ekkor egyúttal ismét a liberalizmus alapjára állt. Lényegileg visszatért a lap Jókai-féle szellemi és politikai hagyományaihoz, de nem lett olyan teljes mértékben lojális, sőt a kormányzattal és a kormányférfiakkal szemben fenntartotta magának az alkalmi kritika jogát is.

1875 után a hivatalos adatok szerint változatlanul egy kézben maradt az Üstökös: Jókai Mór volt felelős szerkesztője és tulajdonosa. Kiadását Jókai idejében az Athenaeum, 1882-től már csak nyomását a Wilkens és Waidl Könyvnyomda, 1884-től az abból alakult Pallas Rt, nyomdája végezte. A szerkesztés ténylegesen a főmunkatársnak nevezett Szabó Endre, illetve 1879. április 6. és 1880. január 5. között Senky Pál álnéven Matkovich Pál munkája volt. 1880. január 11-én Jókai bejelentette, hogy a felelős szerkesztést átadja Szabó Endrének, s ekkor ismerte el, hogy már „régebben több éven keresztül” Szabó önállóan szerkesztette a lapot. A következő számban Matkovich viszont röviden nyilatkozott: megválik az Üstököstől.

Ezek a személyi változások azonban nem tudták megoldani a legfőbb kérdést, a népszerűség visszaszerzését, ezért 1881 októberében Jókai meg akarta szüntetni a lapot. Szabó Endre ekkor inkább megvette a tulajdonjogot {II-2-406.} (1882. január 1.), s ezzel ismét egy kézbe került az Üstökös. Amikor Szabóé lett az Üstökös, hamarosan kiderült róla, hogy Jókai liberális eszméi mégiscsak bizonyos színvonalon tartották. Most Szabó határozott ellenzékiséget, de vele együtt antiszemitizmust is kezdett hirdetni. A lap népszerűsége a dzsentri ellenzéki körökben ekkor ugrásszerűen megnőtt.

Kisvártatva botrányos körülmények között történt meg a teljes szakítás Jókai és Szabó között. 1882 augusztusában Kozma Sándor főügyészt – a tiszaeszlári per vezetőjét – karikatúrában megrágalmazta az Üstökös azzal, hogy a zsidók lepénzelték. Kozma ekkor felkérte a Magyar Hírlapírók Egyesületét, hogy sajtópert folytasson Szabó ellen. A „választott bíróság” egyhangúlag elítélte Szabót, akit Jókai közben a Nemzetben publikált cikkében megtámadott; szemére vetve, hogy az Üstökös hangnemének eltorzulására már többször felhívta a figyelmét.

Szabó ezután végleg eltért a lap hagyományaitól, egyedül csak a címet tartotta meg. Hangneme még szélsőségesebbé vált. Az elkövetkező években többször, sikertelenül kísérletezett a lap jellegének kisebb-nagyobb megváltoztatásával. Előbb 1884 májusában egy alkalommal új, tipografikus fejlécet próbált ki. Radikálisabb változásokra szánta el magát 1886. január 1-ével: szakított minden politizálással, és „tisztán belletristico-humorisztikus lappá” alakította át az Üstököst. Új folyam szerinti számozását kezdte el félévenként egy kötettel, sőt három kötethez semmitmondó tartalomjegyzéket is mellékelt. Ez a kísérlete másfél év alatt kudarcot vallott, érdektelenné lett a gyenge irodalmat közlő képeslap, úgyhogy 1888-tól Szabó fokozatosan ismét visszatért a politikai élclap formájához. Új folyama egészen 1895. március 31-ig tartott, akkor állt vissza a lap eredeti számozása. 1889-ben már korábbi módján politizált, de ismét új írói és karikaturista gárdával mutatkozott be. Ezt követően, a kilencvenes évek első felében a fejléc időnkénti megváltoztatásával és egy alkalommal kiadóváltoztatással próbálkozott.