3. KÉSZEN TALÁLT FIGURÁK, KIS NÉVVÁLTOZTATÁSSAL

Figuráinak megteremtéséhez csupán valamivel több időre volt szüksége, mint a kész rovatformák átvételéhez. Az első hónapokban csak egy-egy alak jelent meg alkalmilag, de végül is már 1878-ban meghonosodott néhány, természetesen a Borsszem Jankó és az Üstökös figurái nyomán, sokszor csak kis névváltoztatással. Ilyen volt Peczek Demeter katona, aki a szerkesztővel levelezett (Borsszem Jankó: Josef Kovács), Gerleházy Arabella, aki Pletykássy Malvinhoz–1886-tól ez utóbbi lett az önálló figura – írta bálokról, társasági eseményekről beszámoló leveleit (Borsszem Jankó: Kotlik Zirzabella) és Generál Szakramentovics osztrák tábornok (Üstökös: Generál Donnerwetter). „Federvieh Kóbi sornaliszt a ’Halbkreuzer’ sornálban” viszont a Bolond Istók antiszemita irányzatának megfelelően saját teremtménye volt.

A Bolond Istók személyi csipkelődéseinek és hadakozásainak jellemző megnyilatkozása volt a politikusok és közéleti férfiak portréjávál, nevük kis elferdítésével létrehozott élclapi figurák megteremtése. Erre is a Borsszem Jankó mutatott ugyan példát, de csak egyetlen pár esetében (Están és Sanyi), és itt is gyorsan elvonatkoztatott figurává téve a közismert mintaképeket. A Bolond Istók ebből a típusból egész sorozatot hozott létre, általában nagyon is személyre szóló piszkálódásokkal, sőt döfésekkel. Inkább az volt a jellemző ezekre, hogy megőrizték a mintául kiszemelt személy tulajdonságait – vagy rájuk fogtak néhányat –, s általában megmaradtak a személyi sértegetés konkrét szintjén. Így született először – a Borsszem Jankó Están és Sanyijának mintájára – „Aldzsi és Paja a két víg mameluk” (Beöthy {II-2-417.} Algernon és Móricz Pál) s még ugyanabban az évben (1880) „Az öreg Falk maximái” (Falk Miksa), 1881-ben követte őket Zsül és Hugli (Andrássy Gyula és borbélya), majd 1893-ban Ezüstmíves Károly (Eötvös Károly), 1894-ben pedig Mixoath Koalmoan (Mikszáth Kálmán).

A Borsszem Jankóból ismert nagyszámú és a társadalom fontosabb rétegeit bemutató figurák azonos funkcióval és jelleggel tűntek fel a Bolond Istókban is. Voltak katonák (1879: Firer úr Flinta, 1886-tól Őrmester úr Lármás néven), orvosok (1886: Dr. Baczillus, 1890-től Dr. Kaszáló Bonifác néven), hivatalnok (1879: Fejbólintó Bálint), dzsentri (1882: Poprádi), volt arisztokrata (1887: Gróf Baraváry Nepomuk örökös főispán), rendőr (1886: „Rendőri Brugó nyílt jelentésse”), pap (1888: „Főtisztelendő Gömbölyű Menyhért plébános úr megjegyzései újságolvasás közben a vasárnapi öregmise után”), akadémikus (1889: Karaván Kajetán), festő (1890: „Czinóber Flórián állatpiktor és arcképfestő”) és szélhámos (1891: „Dömöthör Athilla bank- és biztosítás-ügyi operációi az Abbáziában”).

1884 és 1886 között három jellegzetesen kispolgári figura tűnt fel a Bolond Istókban, az ötlet azonban nem volt megtöltve társadalmi mondanivalóval, inkább napi politizálással („Bélyegi Billog Márton posta-expeditor”, „Lábatlan Mátyás a 936-ik számú hordár a sarkon”, „Éhös Péter kajlasi okleveles néptanító és végzett éhezdész paedagógiai állításai és nézetei”). A lap politikai irányvonalának megfelelően a legtöbb figurát is a zsidó rétegek és a nemzetiségek karikírozására-támadására teremtette. Összesen hét zsidó figurája volt, az említetteken kívül Ephervölgyi Izidor (1882), Csacsádi Icig (1882), Nemes Illéshászy Bendegőz (1883), „Jaques Lüvényi a zsúrokról” (1887), és „Verbőczi Aladár ügyvédjelölt különös jogesetei” (1890). A nemzetiségek közül a román (1886: „Nuczule Decebálu a nagy irredentista tribun”), a szlovák (1886: „Haluska Benedek privigyei választó levele”, 1890: Citera Lutheranka) és a szász (1889: „Milzl und Schmilzl bakszászok Schopenhauereskedései”) volt nevezetes.

A Bolond Istók első két évében és a nyolcvanas évek második felében tűntek fel tömegesen a hosszabb-rövidebb életű figurák. Nagy részük teljesen alárendelődött az ellenzéki politizálásnak, így végül is egyetlen olyan többé-kevésbé határozott karakterrel vagy típusjegyekkel körülhatárolható alak sem született köztük, mely a Borsszem Jankó vagy akár az Üstökös figuráihoz mérhető lett volna. Nem is vetekedhettek velük népszerűségükkel, közismertségükkel sem. 1891 után – az Eötvös Károlyt és Mikszáthot karikírozó figurát leszámítva – új alak már nem jelent meg a Bolond Istók lapjain.