| VI. A „MAGYAR HUMOR” LAPJA, AZ URAM BÁTYÁM | TARTALOM | 1. A MODERN VICCLAP ELŐKÉSZÍTŐJE |
FEJEZETEK
1883 őszén új típus jelent meg magyar nyelven a sajtóban: a francia eredetű, bécsi közvetítésű humoros irodalom lapja, a Pikáns Lapok. 1886-tól megváltozott címmel, Magyar Figaró, Mulattató képes hetilap megnevezéssel folytatta működését – szelleme és jellege azonban lényegileg változatlan maradt: a kísérletből ez csinált életképes lapot.
A politikával kapcsolatos viccek, karikatúrák csak a kilencvenes években jelentek meg lapjain, akkor is szórványosan, s csakis kormánytagokkal szembeni finom szúrások voltak. Korabeli megnevezés szerint egyértelműen kozmopolita lap volt, a nagyvárosi, pesti polgári-középosztálybeli olvasóknak a nyugat-európai polgárság és középosztály életstílusát s olvasmányait közvetítette. A lap szellemét könnyeddé párolt liberalizmus, s előítéletektől, vallási, erkölcsi vagy feudális szemléleti kötöttségektől mentes szabad, olykor szabados gondolkodásmód jellemezte.
1883. augusztus 20-án tízezer példányban jelent meg a talányos Boccaccio néven szerkesztett Pikáns Lapok mutatványszáma 8 újságoldalon. Két hét múlva megindult az elbeszéléseket, folytatásos regényeket, verseket, aforizmákat és kevés szerelmi, házassági tárgyú viccet közlő lap, csupa Boccaccio, Casanova, Satanello és hasonlóálneves szerzővel. Rajz alig volt benne, de az a kevés is illusztráció s nem karikatúra. A lap borítékján közölt előfizetési felhívásában így adta meg programját: „Nem árulunk zsákba macskát és nyíltan hirdetjük, hogy mi a naturalismus hívei vagyunk.
Az érzelgős románok és novellák ideje bizony már lejárt és az életet nem szabad ignorálni, ha kissé csiklandós is, amit belőle merítünk.”
„Az életet bemutatjuk a maga valóságában, de tartózkodni fogunk az otromba nuditásoktól, minőket kevésbé őszinte lapok becsempésznek a családokba.
Akinek kedve telik az ártatlan pikantériákban az beáll lapunk előfizetői közé.”
Hamarosan megnövekedett a viccekre szánt rovatok és az illusztrációk száma, majd ez utóbbiak átváltoztak karikatúrákká. A többi élclaphoz hasonlóan, a Pikáns Lapok szintén kiadott naptárt (Pikáns Naptár), sőt megjelentette a lap anyagát Pikáns könyvtár címen is. Az 1885. évfolyamban már büszkén hirdette, hogy „a ’Pikáns Lapok’ ma az egyetlen naturalistikus szépirodalmi lap, mely a jóízlést nem sértő igazi francia könnyedséggel és {II-2-429.} szellemmel írott eredeti termékeket nyújt olvasóközönségének”. Az olvasók egy része félreértette a lap érdeklődési körét, és túlságosan nekibátorodott: olyan írásokat küldött be, amelyeket ízléstelenségük miatt visszautasított a szerkesztő. Az óvatosság ellenére is már elsőévi naptára sajtópert kapott, majd „obszcenitása” miatt át kellett alakítani.
1886. január 1-től egy Európában mindenfelé elterjedt vicclapnevet vett fel, a Magyar Figarót. Kiadó-tulajdonosa a kereskedelmi akadémiai tanár és regényíró Vértes József (1861–?), szerkesztője a Satanello álnéven szereplő Márkus József (1854–1911) – akit elbeszéléseiből, újságíróként, majd regény-, színdarab- és operettszöveg-íróként is ismert a kor –, főmunkatársa pedig a leginkább vadásztörténeteivel népszerű, itt Krix-Krax álnéven szereplő Bársony István (1855–1928) lett (később a Budapesti Közlöny szerkesztője). Harminc év körüli, polgári származású gárda vette át ekkor a lapot, s a szerkesztő is, a főmunkatárs is az Egyetértés munkatársai közül került ki. Programjukkal igyekeztek ugyan világosan elkülönülni a Pikáns Lapok hangvételétől, lényegileg mégis ugyanazokat az elveket hangoztatták: „Ez a változás – írta az előfizetési felhívás – nem a realisztikus irány változását, hanem ízlése és modora változását jelenti. Célunk: kilépni az exclusivitás szűk köréből, ledobni az obscén és triviális jelleget, és a szellemes pikantéria és a francia esprit terén fogunk mozogni, úgy, hogy lapunk ezentúl a társadalom rejtekében és a clubbokban is akceptálható legyen.”
A szerkesztőségben hamarosan belviszályok törtek ki. 1886. március 15-én Márkus és Bársony megvált a laptól, a következő fél évben Vértes volt a szerkesztője is. November 20-tól azonban Kunossy Vilmos vette meg a tulajdonjogot, s akkor visszatért Márkus és Bársony. Ezt követően már csak kibővült a lap szerkesztői gárdája: 1888-tól Márkus főszerkesztő lett, szerkesztőként Passepartout, azaz Katona Imre jelent meg, nyári szerkesztője pedig az ellenzéki lapok népszerű hazafias költője, Rudnyánszky Gyula (Gróf Almaviva) lett, aki azonban itt szellemes és jó megfigyelői oldalát mutatta, például A kalandok hőse című verses regényével (1888).
| VI. A „MAGYAR HUMOR” LAPJA, AZ URAM BÁTYÁM | TARTALOM | 1. A MODERN VICCLAP ELŐKÉSZÍTŐJE |