1. A MODERN VICCLAP ELŐKÉSZÍTŐJE

A lap jellegét megadó álnevek legnagyobb része ma már feloldhatatlan. Egy-egy Reviczky-versen kívül kétségtelenül biztos, hogy a fiatal Szomory Dezsőnek is megjelent írása. Az elbeszélések, karcolatok alkalmi szerzőinek többsége a napilapok tárcarovatainak szerzőivel lehetett azonos. A franciából fordított elbeszélések, folytatásos regények viszont általában az író neve alatt jelentek meg, és távolról sem korlátozódtak a naturalizmusra. Ezt az irányt csak Maupassant elbeszélései képviselték, ám kívülük megjelent a késői romantikus Théodor de Banville, a parnasszista Catulles Mendès egy-egy műve, sőt Prévost abbé Manon Lescaut-ja is. Mellettük azonban, velük {II-2-430.} azonos mennyiségben a névtelen francia újságpublikációk fordításai jelentek meg a Magyar Figaróban.

A politikai élclapoktól eltérően a lapból teljességgel hiányoztak a figurák. A Pikáns Lapok is, a Magyar Figaróis kialakított viszont állandó rovatokat. Ezek az előbbiben a viccek, adomák gyűjteményei voltak. A „Színfal-titkok” a színházi pletykákat, a „Fővárosi pletykák” főleg az irodalmi és a színházi élet napi eseményeivel kapcsolatos hír- és viccanyagot közölték, éppúgy mint az „Irodalmi bonbonok”; a „pikáns vicceket” leginkább a „Caviar” rovat közölte. A Magyar Figaróban a rovatnevek megváltoztak: a „Budapesti élet” egy oldalra komponált rajzsorozatokkal tudósított a hét társasági és irodalmi-színházi eseményeiről, a „Magyar bohème” közölte a színházi híreket és vicceket, „Pater Pikanterius” néven szerepeltek a „pikáns viccek”, s új műfajként „Budapesti kuplék” címen rendszeresen megjelent a népszerű dalok, olykor operettdalok szövege és kottája.

A Magyar Figaró néhány témakörben mozgó anyagát – szépirodalom, irodalmi, színházi és társasági élet s a kilencvenes években elenyésző politika – meglehetősen állandó formai keretben publikálta. A címlapon a tipográfiai fejléc alatt egész oldalas karikatúra szerepelt, a 2–3. oldalt foglalták el a versek és a rovatok, a 4–5. oldalon a több karikatúrából egész oldalassá komponált képek voltak (1889-ben többször színezve), a következő két oldalon az elbeszélések, folytatásos regények és ismét rovatok voltak, a 8. oldalon pedig karikatúrakompozíció vagy kotta helyezkedett el.