{II-2-459.} IV. A KISPOLGÁRSÁG LAPJA: A KÉPES CSALÁDI LAPOK

Korábban is létrejött már több képes családi lap, s volt köztük, mely évekig is fennmaradt (pl. a Családi Kör), többségük azonban rövid ideig élt. A Képes Családi Lapok volt az első olyan vállalkozás, mely valóban népszerű lett és üzleti sikert is hozott. Példáját ugyan több más lapalapítás is követni igyekezett (Mulattató Újság, A Család Lapja, Jó Barát, Magyar Családlap, Magyar Képes Világ, Hazánk és Külföld, Magyar Családi Lapok stb.), ám ezek rövid fennállás után feladták a versenyt.

A Képes Családi Lapokat 1879 januárjában indította meg Mehnert Vilmos pesti könyvkereskedő mint kiadó-laptulajdonos. Nemcsak tartalmában és színvonalában, hanem külalakjában is, teljes egészében a német Gartenlaubét utánozta. Tudatosan a kispolgárságnak, az alsóbb értelmiségnek (falusi lelkészeknek, tanítóknak-tanítónőknek), a kishivatalnoki, vidéki kézművesi és módosabb paraszt családoknak készült. A közművelődési lapok között a legkevésbé leplezett üzleti vállalkozás volt, s a sikeres üzlet szempontjai még a markánsabb szerkesztői egyéniségeket is maguk alá gyűrték. Indulásakor már 9000 előfizetőt számlált, s hamarosan 10 000 fölé emelkedett számuk. A lap úgy szolgálta sikerét, hogy ebben az időszakban mindvégig megmaradt lényegileg azonos szelleműnek, szerkezetűnek és formájúnak, tehát a maga módján konzervatívnak.

A két nagy újságíven, kéthetenként szétküldött hetilap a tanév kezdetétől, október 1-től számította évfolyamait, s csak tíz év után, az új laptulajdonos, Murányi Ármin állította át a naptári évvel megegyező évfolyamkezdésre. A szép tipográfiájú, a jól metszett és feltűnően szép nyomású illusztrációkkal gazdagon telerakott lapot egy évtizedig a Rudnyánszky Könyvnyomda (közben átmeneti időre az Athenaeum), 1888-tól pedig a Hungária Nyomda adta ki.

A rovatok egymáshoz viszonyított arányaiban nem volt lényeges eltérés a laptípus többi korabeli képviselőjétől: mintegy felét a különböző műfajú szépirodalom, harmadát az időszerű hírek, az eseményekhez kötődő „vegyes közlemények”, fennmaradó töredék részét pedig a különféle, ismeretterjesztőnek minősíthető rovatok (többnyire képmagyarázatok) tették ki. Elsősorban üzleti vállalkozás lévén, természetes, hogy megragadta a propagandisztikus dicsekvés lehetőségeit. Tízéves fennállásakor statisztikai adatokban mutatta ki közel 3000 publikációjának megoszlását. Összesen 746 cikket minősített {II-2-460.} ismeretterjesztőnek; 70 „iránycikke” és 740 költeménye mellett minden más prózai szépirodalmi jellegű mű volt. A lap jellegét jól érzékelteti, hogy közel annyi volt képeinek száma, mint a cikkeké. A Képes Családi Lapok tehát indulásától fogva már az az irodalmias képes hetilap volt, amivé alakult a többi közművelődési lap is a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára.

1886-ig évente, olykor sűrűbben váltakoztak a lap szerkesztői. A Petőfi-epigon költők közt is a közepesek közé tartozó Kuliffay Ede (1839–1881) indította, tőle Áldor Imre (1838–1928) vette át a szerkesztést 1879. december 21-én; mellette Lauka Gusztáv (1818–1902) volt a főmunkatárs és Németh Béla (1854–1881) a segédszerkesztő. Németh 1880. októberben átvette a szerkesztést is. A huszonhét éves korában meghalt Németh Béla volt az első fiatalabb, az ötvenes évek nemzedékéhez tartozó szerkesztő; „atyafiságos” hangvételű írásai elsősorban vidéken arattak sikert. Őt ugyancsak a fiatal Mészáros István (1858–1888) követte, aki tisztviselői foglalkozása mellett foglalkozott szépirodalommal. Komócsy Lajossal (1848–1892) a klerikális sajtóhoz szorosabb-lazább szállal kötődő, a konzervatív valláserkölcsi alapon álló szerkesztők sora indult 1882 januárjában. Maga Komócsy is a Magyar Állam munkatársa, néhány év múlva szerkesztője volt. A következő szerkesztő (1884-ben), Rudnyánszky Gyula (1858–1913), ugyancsak elsősorban vallási és hazafias – gyakran soviniszta – költészetéről volt ismert, aztán 1885 – 86-ban Sziklay János (1857–1945) ismét csak a klerikális sajtóból ismert név volt. 1886. október 1-én Brankovics György (1843–1930) lett a szerkesztő– neki teológiai végzettsége is volt a jogi mellett, egy ideig katonatisztként szolgált s nem túl sok sikerrel tett íróként is több kísérletet. Elsőként Brankovics maradt hosszabb ideig, 1891-ig a lap szerkesztője. Mellette 1889-ben Tolnai Lajos (1837–1902), a következő évben a későbbi neves színműíró, Váradi Antal (1854–1923) volt a főmunkatárs.

A lap belső munkatársainak névsorát aligha lehetne összeállítani. A nyolcvanas évek többi közművelődési lapjában egy-egy, esetleg évekig állandóan álnéven publikáló tárcaírót leszámítva, a névvel aláírt cikkek voltak már az általánosak. A Képes Családi Lapokban az ellenkezője tapasztalható: a szerzői névvel ellátott cikkek mindvégig ritkák voltak. Igaz, sokat mondanak az olyan álnevek, mint Halvány Ifjú, Heti Klió, György Lovag, Mefisztó, Szent Mihály és a hasonlók, melyektől hemzsegett a lap. Ha fény is derülne az e nevek mögött álló újságírók kilétére, személyük bizonyára kevesebbet árulna el a lap szelleméről, mint ezek a nevek. A név szerint ismert belmunkatársak művelődéstörténetünk jelentéktelen szereplői, mint Csiklay Lajos, Körösy (Kucsera) László, Kőszeghy Géza, Füredi (Pukli) Albin és mások. A szerkesztők többségéhez hasonlóan az ötvenes években született kispolgári értelmiségi nemzedékhez tartoztak. Sokan közülük a katolikus papi pályán indultak, majd számos foglalkozást kipróbálva sodródtak az újságok közelébe, s ugyancsak többük fiatalon lett a tüdőbaj áldozata. A kiugrott kispapok vagy már felszentelt papok nem a vallással hasonlottak meg, hanem eleve {II-2-461.} társadalmi ugródeszkának szánták papi pályájukat, így utóbb újságíróként is elvi fenntartások nélkül, gyakran pártoltak a klerikális lapokhoz, s írásaikban is a meggyőződés nélküli, frázisos vallásosságot hirdették.

Az álneves állandó szerzők mellett azonban feltűntek – álnéven vagy saját nevükkel – alkalmilag olyan magasabb színvonalat képviselő tárcaírók is, mint például 1885-ben Rákosi Viktor. A nyolcvanas évek végén rendszeresen megjelentek Tolnai Lajos írásai is, ezek azonban többnyire gyengébb elbeszélései voltak.

Költeményt átlagosan számonként egy-kettőt közölt a Képes Családi Lapok. Fordítás ritkán volt köztük, az eredetiek pedig szerzőiket tekintve ugyanazt a képet mutatták, mint a Vasárnapi Újság vagy az Ország-Világ, de összességében valamivel magasabb átlagszínvonalat képviseltek. Petőfi és Arany évi egy-egy költeménye mellett rendszerint Vajda János, Reviczky, Lauka, Szász Károly, Ábrányi Emil, Rudnyánszky, Bartók, Pósa Lajos, Dalmady és Palágyi Lajos egy vagy több verse is megjelent.

Az idegen nyelvről fordított elbeszélések csak fele részben származtak kortárs francia vagy angolszász íróktól – a legmagasabb színvonalat Dumas, Daudet, 1879-ben egyszer Zola, illetve Bret Harte képviselte –, többségük a francia nyelvű bulvársajtó elbeszéléseinek átvétele volt (Petit Ange, Paul Vernier stb.). A magyar szerzőktől származó elbeszélések összességükben a verseknél alacsonyabb színvonalon álltak. Az alkalmilag, egyszer -egyszer megjelent Mikszáth-, Vértesi Arnold-, Lauka-, Degré-elbeszélés jelentette az élvonalat, mellettük a többség ismeretlen, névtelen újságírók-írók gyártmánya volt. 1888-tól emelkedett valamelyest, nem annyira az írások, mint inkább a névsor színvonala. Ámhogy ez a relatív emelkedés még mindig mennyire alacsony volt, arra nézve támpontot adhat ez év regénymellékleteinek felsorolása: V. Gaál Karolina A szökevények, Hűséget hűségért (angol regény), Vértess József A divat bolondjai és Kossovits Rezső Örvény fölött lebegve.

Programot sem induláskor, sem később, a szerkesztőváltozásokkor nem közölt a lap. A szerkesztési elvekben eligazít azonban egy-egy előfizetési felhívás vagy ünnepi alkalomra készült cikk s mindenekelőtt maga a lap. Végig megmaradó rajzos fejléce – a Gartenlaube fejlécének alig átalakított, polgáriból dzsentrisített mása – megmutatta az elképzelt olvasóközönséget: az újságot hangosan felolvasó földbirtokos urat és odaadó közönségét, feleségét, gyerekeit, unokáit, még háza népét, cselédeit is. Ennek a közönségnek a szépirodalmon és a valóban mutatós kivitelű illusztrációkon kívül igen sok hírt, pletykát, kuriózumot, bűnügyi, erőszakos történetet tálalt fel a Képes Családi Lapok. Továbbá volt még számos rejtvény, talány, sakk és hasonló kiegészítő rovata s külön rovata az egyébként hiányzó Gondolatok részére (ezzel a címmel). E rovat a különböző okok miatt híres emberek közhely jellegű aforizmáit közölte tucatonként, előnyben részesítve a „szív-ügyeket”.

A szépprózai és ismeretterjesztő írások jelentős részét, a vegyes hírekhez hasonlóan, az izgalmas ügyek, a bűnügyek iránti érdeklődés, ugyanakkor {II-2-462.} minden alkalommal a tételes erkölcsi tanulság levonása és általában érzelmes hangszerelés jellemezte. „Rejtélyes lopás”, „Egy pazarló nő vallomásai”, „Egy orvos találmánya a francia rémuralom idejéből” (a guillotine), „A kínpad”, „Borzalmas éji jelenetek Kelet-Indiában”, „A kacér Zelma”, „Koronás cselszövők”, „Két szív románca”, „A sírásó leánya” és hasonló címűírások tették ki a lap tartalmának felét.

A magyar sajtó történetében ez a laptípus a Képes Családi Lapokkal jelent meg kifejlett formában. Korábban – mint például Vértesi Arnoldnál a Képes Világ szerkesztése idején – még csak programpontként, kitűzött célként tűntek fel ezek a jegyek, de megvalósítani most először sikerült. A Gartenlaubét kiegészítő minta az egymilliós példányszámúLondon Journal volt, mely üzleti sikerét vérengző történeteinek és az apróhirdetés elődjét képviselő levelezői és szerkesztői posta rovatának köszönhette. A maga módján ez utóbbit is utánozni igyekezett a Képes Családi Lapok. Mehnert laptulajdonosi időszaka alatt a lap borítóján folyt az olvasók levelezése egymással: ismerkedések, könyvcserék, versek és versparódiák küldözgetése egymásnak.

E rövid távon, azonnal hatásos üzleti fogások mellé erkölcsnemesítő és hazafias írások és frázisok kerültek. Néha cikkekben, néha programként. 1883-ra például ezt az előfizetési felhívást adta a lap: „adja Isten, hogy a szerkesztőség fáradozásán, buzgalmán Isten áldása lebegjen, hogy e lap a hazafias szellem, a jóízlés, a nemes érzelmek, a szép művészetek, a tudomány és közismeretek terjesztője legyen továbbra is, és hogy a magyar családok lelkesedni tanuljanak belőle: szeretni hazánkat, nemzetünket, irodalmunkat, az emberiséget s mindazt, mi szép és nemes!” (1883. 14. 219.)

Brankovics szerkesztői időszakában az erkölcsi célzat került egészen az előtérbe, és a bűnügyi történetek helyét nagyrészt átvették a kispolgári leányszobákhoz méretezett negédeskedések. Legszemléletesebben olyan képaláírások vallanak erről, mint „Csitt! megcsókolja!”, „Ámor, mint felolvasó”, „Maczuska és cziczuska”, „Az első fogacska” stb. Brankovics a laptípus jellegének megfelelően a női olvasókra kívánta alapozni családi lapját. Egyrészt ennek az átalakulásnak keretében vált hangja egyre idillibbé, másrészt pedig megjelentek a nevelési írások is, mint például Darab Lajos cikke „Hazaszeretet a gyermekszobában” címmel. A hazafias nevelés itt összegyűjtött alapelvei – például hogy csak történelemről szabad a gyermek jelenlétében beszélni, ha politikáról van szó, ki kell őt küldeni a szobából – mutatják, hogy a historizálás milyen mélységig átitatta már a hétköznapokat is.

A Képes Családi Lapokat 1889-ben, tízéves fennállása alkalmával tárcában köszöntötte Tolna Lajos. „Türelem, bátorság, aktualitás – írta –: ez a három erény ékesítse a szerkesztőt, a kiadót: és perét fényesen megnyerte. Nem végeladás egy lap, a hova dobbal hívják a vevőt; nem vendéglő, a hol a gazda okvetlen nyerni akar: egy édes pihenő, a hol a fáradt lélek új erőt nyer, egy méltóságteljes templom, a hol az örök eszme a jó, az igaz – az Úr.”

„Soha egyetlen nemzet nem követelte meg inkább, hogy vele levett kalappal beszéljenek, mint a magyar; hogy megbecsüljék, mint a magyar; hogy egy {II-2-463.} barátságos, jó szót adjanak neki, mint a magyar; hogy bújában, örömében részt vegyenek, mint a magyar.” (1889. 1. 2.) Tolnai írása érdekes példa arra, .hogyan fonódott össze a retorikus moralizálás és az olvasóközönségen át az egész nemzet magasztalása, s hogyan lett a már eleve sem töretlen gondolatmenet képmutatóvá, amikor mindezt éppen a Képes Családi Lapokra vonatkoztatja szerzője.

Tolnai főmunkatársi – majd a kilencvenes években szerkesztői – időszaka nem hozott változást. Tolnaitól ugyan több írás megjelent, mégis a nőknek és nőkről szólóírások további gyarapodása volt a szembetűnő. A melléklap (Hölgyek Lapja) eleve nők számára készült, most a főlap is „A modern nő”, „A női műveltségről”, „Csókprobléma” című cikkekkel és „Házi orvos”, „Háztartás”, „Kertészet”, „Konyhászat”, „Házi állatok”és hasonló című rovatokkal lett tele. Mindez azonban nem a nők társadalmi helyzete és problémái iránti érdeklődés jegyében következett be, hanem inkább a nők családon belüli megtartása, megnyugtatása, a fennálló helyzet konzerválása érdekében.

A kilencvenes évekbe még mindig lényegileg változatlanul, elsősorban női olvasóknak készült családi lapként lépett át a Képes Családi Lapok.