VI. A VÁROSIAS MAGYAR KÖZÉPOSZTÁLY KULTURÁLIS TÜKRE: A MAGYAR SALON | TARTALOM | 2. AZ IRODALMI „KITŰNŐSÉGEK” LAPJA |
1884. május 1-én a Pallas Rt. indította meg a könyv formájú, havi 6 – 7 íven, kéthasábos szedéssel, sok kis szövegközi fametszettel és számonként egy-két egész oldalas képpel ellátott folyóiratot. Fél évet kitevő hat száma alkotott egy kötetet, a második kötettől kezdve egy-egy száma két fél részre bontva is megvásárolható volt. A kilencvenes évek elejéig lényeges változáson nem esett át, annak ellenére sem, hogy a VI. kötetnél (1886/87) átvette a Franklin Kiadó.
Rajzos borítólapjai hol azonosak voltak egy-egy köteten belül, hol számonként változtak, minden különösebb szándék vagy tudatosság nélkül. Az 1890. évi XII. kötettől kezdve színezett borítóval jelent meg. Az első években legfeljebb tíz nyomtatott oldalas szépirodalmi művet és tanulmányt közölt – az apróbb híreket, rejtvényeket, néhány hirdetést közlő rész legfeljebb fél ívet foglalt el a végén –, 1888-tól azonban egyre terjedelmesebb írásműveket, leginkább képes útirajzokat, útibeszámolókat is publikált. Ezek ekkor rendszeresen elfoglalták egy-egy szám terjedelmének egyharmadát. A Franklin kiadása idején minden év januári számához naptárt mellékelt, hónapjaihoz {II-2-477.} közismert művészek vagy közéleti személyiségek arcképével és néhány soros jókívánságával vagy bölcs mondásával. Ekkoriban nemegyszer különböző színes tónussal (lila, barna stb.) nyomták egy-egy szám illusztrációit. A IV. kötettől kezdve egyre gyakrabban jelentek meg olyan számok, melyek legalább fele részükben egy meghatározott tárgyra vonatkozó írásokat közöltek. Először a IV. kötetben (1885/86) néhány olyan szám készült, amely Petőfivel, Párizzsal vagy a kor világirodalmával foglalkozott terjedelme nagy részében; a többi szám témaköri megszorítás nélkül, vegyes tárgyúírásokat közölt. Később már minden száma ekképp volt „szakosítva”, például a XII. kötetben (1890) írónőkkel, zenei életünkkel, a magyar városokkal, a főpapokkal foglalkozott egy-egy szám. Ez a szerkesztői gyakorlat olykor, téma híján, erőltetett ötleteket kívánt. Így például a XIII. kötet (1890) egyik száma tizenkét írótól, újságírótól közölt olyan cikket, tárcát, elbeszélést, melynek tárgya a mogyoró volt.
VI. A VÁROSIAS MAGYAR KÖZÉPOSZTÁLY KULTURÁLIS TÜKRE: A MAGYAR SALON | TARTALOM | 2. AZ IRODALMI „KITŰNŐSÉGEK” LAPJA |