{II-2-488.} VII. AZ IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKLAPOK

Az 1870-es évek első felében kialakult laptípus e másfél évtized során változatlanul fennmaradt. Nem alakult át a lapok programja, szelleme, hangneme sem, s a Kis Lap és a Hasznos Mulattató mellé csak egy újabb jelentősebb újság társult, a Lányok Lapja.

Az Ágai Adolf által szerkesztett Kis Lapot 1875. április 1-től az Athenaeum adta ki. Bár a kiadóváltozásnál a jobb technikai adottságokra hivatkozott a szerkesztőség, az addig is szép kiállítású, szépen nyomott lapon jelentős újítani való nem volt. Anélkül, hogy bármiféle határozott fordulóponthoz lehetne kötni, a lap sablonossá és unalmassá vált, képtelenné bármilyen újításra vagy az érdeklődés fenntartására. „Forgó bácsi postája” 1875 után egy-két évig még aktívul nevelte az olvasóit, a polgárinak nevezett – valójában kispolgári – erkölcs helyett inkább viselkedésre. Legtöbbször az illem körébe vágó dolgokról esett szó, a gyerekek által beküldött levelek helyesírásától egészen a megszólításokig. Bár a nagyvilág vagy a közelebbi környezet időszerű eseményeit egyáltalán nem közvetítette a gyerekekhez – egyetlen kivétel Deák halálakor egy névtelen, gügyögő gyermekvers volt –, s sokszor a túlbecézgetéssel helyettesítette a gyermekközelséget (így lett még műfajként is az elbeszélésből „beszélyke”), mégis gyermekirodalmi anyaga mellett színes és gazdag ismeretterjesztő anyagot is közölt. Bemutatott például kulturális intézményeket, elmondva jelentőségüket (múzeumok, állatkert stb.) vagy kiírt természetrajzi tárgyú pályázatot és a rejtvények közé is felvette az ismeretterjesztő témákat. Újabb állandó gyermekfigura is megjelent Rontó Pál személyében. A nyolcvanas évek elejétől azonban egyre inkább kiszorult a lapból az ismeretterjesztő anyag, ami maradt, az is többségében puszta képmagyarázatként, ezzel párhuzamosan növekedett a gyermekirodalom, és ez telítődött áttétel nélküli didaktikával; képanyaga pedig erősen közelített a képes szépirodalmi lapok illusztrációihoz.

Dolinay Gyula lapja, a Hasznos Mulattató a hetvenes évek közepén megélénkült. Korábban inkább rendszeresen megjelenő ifjúsági szépirodalmi szöveggyűjteményre emlékeztettek egyes számai, most már kifejezetten Újság lett. Megnövekedett levelezési rovata, „Vegyes közlemények” címmel az ifjúság számára tudósított az időszerű eseményekről, gazdagodott az ismeretterjesztő cikkek száma, és miután 1876 májusától a lapot a Légrády testvérek adták ki, hirtelen megjavult az illusztrációk minősége s megnövekedett számuk {II-2-489.} is. A kiadó-tulajdonosváltozást követően megszűnt korábbi kötetbeosztása, s ezzel formailag is teljesen hetilappá alakult. A nyolcvanas évek elején tovább színesedett tartalmilag, számos útirajzot, útikalandot közölt, s tartalmának mintegy negyede elsősorban természetrajzi ismeretterjesztő közlemény lett. Az évtized végére azonban ez a lap is eltolódott az ifjúsági szépirodalmi jelleg felé.

1875. szeptember végén Dolinay Gyula a Hasznos Mulattató testvérlapjaként alapította meg a Lányok Lapját, mely az Athenaeum kiadásában jelent meg. Lényegileg nem különbözött a Hasznos Mulattatótól, mindössze Jegyzetek a gazdasszonykodás és háztartás köréből” című rovata miatt nevezhető speciálisan lányoknak írt újságnak. A nyolcvanas évek során nem tűnt fel a Hasznos Mulattatótól eltérő jellegzetessége.

E megszokott és a polgári igényeket sokáig kielégítő gyermek- és ifjúsági lapok mellett 1890. január 1-vel jelent meg Benedek Elek és Pósa Lajos gyermeklapja, Az Én Újságom. Nem jellege, szerkezete, hanem szelleme, hangneme jelentett újdonságot: a gyermekek nacionalista nevelését helyezte a középpontba, amivel első számától kezdve hatalmas sikert aratott a „magyar nemzeti” kategóriákban gondolkodó korban. A lap tényleges programját Pósa Lajos mondta el a gyermekköltészetről írott cikkében, mely a Magyar Salon hasábjain jelent meg. Mindaddig, míg általánosságban beszélt, Ágai közel két évtizeddel korábban megfogalmazott elveit ismételte meg (derűsnek kell lenni, szeretni a gyerekeket, gyermekszemmel nézni a világot, nem közvetlen erkölcsi tantörténeteket adni neki). Hanem a legfontosabbként azt szögezte le, hogy „egyről nem szabad különösen megfeledkeznie a gyermekköltőnek: ez a nemzeti szellem. Bármiről ír, bármiről zeng: a nemzeti géniusz csókja csillogjon minden sorában…Szívja magába mindazokat a szokásokat, erkölcsöket, sajátos vonásokat, melyek nemzetének természetéből kiáradnak. Akkor lesz belőle fajáért lelkesülő, hazáját szerető s érte élni tudó s halni kész ifjú, férfi. Ha magyar költő vagy: írj magyarul… Magyarba ojtott kozmopolita szellemű könyvedet ne add annak a jó magyar gyereknek a kezébe, hiszen még a képei is idegenül hatnak rá, hát még a szövege. Más fantázia, más szív, más lélek, más levegő, más környezet, nem az övé.” (Hogy kell írni a gyermekeknek? MSalon. 1890. XII. 138 – 39.) Ez utóbbi kitételek, név nélkül, Ágai Adolf ellen is készültek.

Az Én Újságom megjelenésével új időszak vette kezdetét a gyermeklapok történetében is: a kilencvenes évek hangadó lapja ez lett, s szemléletét kényszerült átvenni a többi lap is.

{II-2-490.} IRODALOM

Magyar hírlapirodalom. = MSal 1888, VIII. 337–439. – Hírlapjaink. 2. Bp. 1896 (OSzK) – Újság 1936. márc. 29. 74. sz. (melléklet Ágai Adolf születésének 100. évfordulójára) – Németh G. Béla: Hírlapok, folyóiratok és irodalmi társaságok az utolsó századnegyedben. In: A magyar irodalom története. Szerk.: Sőtér István. IV. Bp. 1965. 565–590. – Buzinkay Géza: A Vasárnapi Újság a dualizmus kor első felében, 1867–1890. = MKSz. 1979. I. 25–42. – Buzinkay Géza: Közművelődési sajtó a dualizmus kor első felében. ItK. 1980. 5–6. 681–691. – Buzinkay Géza: A magyar közművelődési lapok élet- és jellemrajzai, 1867–1890. = MKSz 1982.