A sajtó és az államhatalom

Bár az időszaki sajtó kifejlődése – amelyre Európa legtöbb országában a 17. században került sor – mindenhol a feltörekvő polgárság antifeudális törekvéseivel és harcával volt kapcsolatban, mégis, az egyes országok társadalmi viszonyainak fejlettsége szerint, jelentős különbségek is figyelhetők meg. Míg például Angliában, Hollandiában, Olaszországban és Németországban – bár különböző mértékben, de nyíltan – polgári rétegek eszköze volt a sajtó, addig Franciaországban az abszolutizmusnak köszönhette létrejöttét. (Igaz, hogy a Théophrasté Renaudot által alapított Gazette, a francia udvar hivatalos lapja, közvetve – főként az ismeretek terjesztése révén – mégis szolgált antifeudális célokat is.)

Közép- és Kelet-Európában, miként a forradalom előtti Franciaországban, vagy miként Madridban és Firenzében, az udvarok mindent elkövettek, hogy a hírlapokat beható ellenőrzésnek vessék alá és helyenként – többé vagy kevésbé – már határozottan saját szolgálatukba is igyekeztek állítani, bár a sajtónak, mint a közvélemény hatékony befolyásolási eszközének a jelentőségét még nem ismerték fel. Ugyanis sokkal inkább tartottak attól, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek tájékoztatása a felvilágosultságot és a „nem kívánatos” eszmék terjedését szolgálja. Ezek ellen szigorú cenzúrával védekeztek, míg maguk részéről úgy igyekeztek az újságot hatalmi céljaik érdekében felhasználni, hogy hivatalos közleményeket, rendeleteket közöltek benne.

Míg a francia abszolutizmus alatt Molière és Racine darabjainak, Lafontaine meséinek, és Pascal esszéinek lehetősége nyílt a társadalmi viszonyok bírálatára, és megtehették ezt – mint a hatalom által megtűrt szelepek – olyan publicisztikai műfajok is, mint az írott és nyomtatott levelek, a memoárok és a dialógusok, addig más elbírálás alá került az időszaki sajtó. Ennek a hivatalos sajtónak nem volt szabad politikai kérdésekkel és kritikával foglalkozni, az udvari közleményeken kívül. A közvélemény politikai befolyásolására csak a kéziratos újságoknak, a röplapoknak és a Hollandiában kiadott emigráns lapoknak nyílt lehetősége.

A társadalmilag legfejlettebb Angliát leszámítva, ahol a sajtó a polgárság és a feudálabszolutizmus között folyó politikai harc közvetlen eszköze volt, a 18. században a legtöbb európai országban a publicisztikai véleménynyilvánításnak elsősorban nem a hírlapok, hanem a folyóiratok voltak az eszközei. Az abszolutizmusok alatt élte a folyóiratirodalom első fénykorát; e folyóiratok irodalmi, tudományos, művészeti, történeti és divattal foglalkozó cikkeibe szorult az újságokban meg nem tűrt politikai-világnézeti véleménynyilvánítás.

{I-169.} A feudális állam – helyenként az egyház közreműködésével – egészen a polgári forradalmakig, főként a cenzúra intézményével őrködött afölött, hogy az időszaki sajtó tájékoztató és véleményformáló ereje csak az abszolutizmusnak megfelelő határok között érvényesülhessen.