{I-29.} Egykorú vélemények a sajtóról

Az időszaki sajtó megszületésével szinte egyidőben elkezdődött a vita arról: hasznos-e az újságok szaporodása vagy káros? Egy 1650-ből származó német versike már a Neue Zeitungokkal kapcsolatban szükségesnek érezte annak kimondását, hogy e lapok csak előkelő köröknek, fejedelmeknek és uraknak valók, nem pedig közembereknek. Ugyancsak az uralkodó körök véleményét fejezte ki az a Johann Ludwig Hartmann rothenburgi szuperintendens, aki 1679-ben egy terjedelmes műben kárhoztatta az újságolvasást, és a néptől ő is távol akarta tartani a hírlapokat.

A felvilágosodás hívei viszont örömmel üdvözölték a tájékoztatásnak, az eszmék és az ismeretek terjesztésének ezt az új eszközét. Thomasiustól kezdve a legtöbb felvilágosult író és folyóiratszerkesztő hangsúlyozta a folyóiratok hasznát; a kereskedelem számára, a társadalommal kapcsolatban, és a tudomány terén való tájékozódás szempontjából egyaránt fontos eszköznek látták az időszaki sajtót.

Utaltunk már az abszolutizmusok negatív magatartására a sajtó fejlődése terén, illetve arra a szűk lehetőségre, amelyet számára biztosítottak. Alig mutatott lényeges eltérést ettől a felvilágosult abszolutizmus, noha ennek hívei bizonyos ismeretek terjesztésére fel akarták használni a sajtót. De miként éppen a magyar sajtó története is bizonyítja, már ez a kis lehetőség is sokat jelentett hírlap- és folyóirat-irodalmunk kibontakozása szempontjából. A konfliktust a felvilágosult abszolutizmus számára az okozta, hogy ugyanakkor szorongva félt attól, hogy a nép számára „nem kívánatos” ismeretek is elterjedhetnek.

Bár az egyházak állásfoglalása a sajtóval szemben sokáig negatív volt, mégis már a német felvilágosodás kezdetétől tanúi lehetünk annak is, hogy az ortodoxia ellen fellépő egyházi reformmozgalmak pozitívan viszonyulnak a sajtóhoz, sőt annak fejlődésébe is cselekvően belekapcsolódnak. Ezt tapasztalhatjuk a pietizmussal kapcsolatban éppen úgy, mint a jozefinista reformok kapcsán. Mindkét irányzatnak volt hatása a hazai sajtó fejlődésére is.

A pietista nevelési rendszer – Comenius kezdeményezése nyomán – igyekezett a gyakorlati tárgyak oktatásánál felhasználni az újságokat. Thomasius és Francke hallei iskolai tantervében szerepelt az egykorú újságok olvastatása is. Ennek a kezdeményezésnek hazai elterjedését, a hallei tapasztalatait a pozsonyi evangélikus líceum újjászervezésénél felhasználó Bél Mátyásnak köszönhetjük.

A protestáns egyházi reformmozgalmak mellett volt szerepe az időszaki sajtó fejlődésére azoknak a reformtörekvéseknek is, amelyek a katolikus egyházon belül jelentkeztek. A janzenizmusból táplálkozó felvilágosult katolicizmus, amelynek követőit Mária Terézia, de főleg II. József uralkodása alatt igyekeztek politikai célokra is felhasználni, a jozefinista reformok bevezetése során, ellentétben az egyház konzervatív szárnyával, a pietistákhoz hasonlóan, pozitívan viszonyultak az időszaki sajtóhoz. A janzenista egyházi reformerek lapja a Nouvelles Ecclésiastiques volt, amely 1728-tól kezdve jelent meg Utrechtben. Az evangélikus felvilágosodás kimagasló alakja, Leibniz, folyóirata, az Acta Eruditorum által kapcsolatban állt tudós cseh piaristákkal és az olasz egyházi reformerek vezérével, Muratorival. A {I-30.} cseh piarista Voigt éppen a lipcsei folyóirat mintájára adta ki Csehországban az első tudományos folyóiratot, a Prager Gelehrte Nachrichtent. Dobrovský, a neves filológus és szlavista, aki szintén ellenfele volt a barokk-katolicizmusnak, 1779 és 1781 között jelentette meg a Boehmische Litteratur für das Jahr 1779–1780 című folyóiratát, amelyben lelkes hangon írt Muratoriról, a katolikus felvilágosodás atyjáról. Az osztrák jozefinisták közül pedig az utrechti reformerek lapját olvasó Stefan Rautenstrauch és Augustin Zippe, az egyházi reformokért folytatott harcaik jó részét szintén folyóiratokban vívták meg a konzervatív egyházi körökkel.

A 18. század végére tehát már a mérsékeltebb felvilágosult rétegeknél is elterjedt az időszaki sajtónak, mint jelentős publicisztikai eszköznek az alkalmazása. A század folyamán alapvető módosulás állt be a sajtó jellegében; de a társadalomnak is egyre szélesebb rétegei ismerték fel a benne rejlő hatalmas publicisztikai lehetőségeket.