TOVÁBBI NÉMET ÉS SZLOVÁK FOLYÓIRAT-ALAPÍTÁSI KÍSÉRLETEK

A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején még több olyan folyóirat-kiadási tervről tudunk, amelyek, bár nem valósultak meg, mégis jól érzékeltetik a kezdeményező kedv megnövekedését ezekben az években. Kudarcuk ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az előfeltételek még nagyon hiányosak voltak. Ez mindenekelőtt az olvasói igények szerény voltára vonatkozik. A kilencvenes évek körül jelentékenyen megnőtt ugyan a politikai élet eseményeiről beszámoló újságok iránti érdeklődés, de a napi aktualitásokhoz kevésbé kapcsolódó folyóiratok nagy része változatlanul csak igen gyér érdeklődésre számíthatott. Azok a kevesek pedig, akik igényt tartottak folyóiratok olvasására is, és tudtak németül, többnyire rendszeresen olvasták a németországi és az ausztriai folyóiratokat és egy hazai német nyelvű lap indulására nem is igen figyeltek fel.

Hasonló okokkal magyarázhatjuk azoknak a kísérleteknek a sorozatos kudarcát, amelyek német lapok magyar nyelvű kiadását akarták megvalósítani. A már említetteken kívül ilyen terv foglalkoztatta 1787-ben Mossótzi Institoris Gábort, a pozsonyi evangélikus líceum tanárát is, aki a kor egyik legnépszerűbb német folyóiratát, az Erlanger Zeitungot szerette volna Pozsonyban magyar fordításban megjelentetni. A Kancellária nem gördített akadályt a kérés teljesítése elé, és bár ezt a döntést augusztus végén közölte a Helytartótanács Mossótzi Institorisszal, a folyóirat magyar nyelvű változata – tudomásunk szerint – mégsem jelent meg.

Pozsonyon kívül ezekben az években Északnyugat-Magyarország más városaiban is tettek kísérletet nem-magyar nyelvű folyóiratok alapítására. 1790-ben Franciscus Sultzer, selmecbányai nyomdász szlovák lapot akart indítani, miután {I-207.} az első szlovák újság, a pozsonyi Presspurské Noviny már három évvel korábban megszűnt.

Terve az előző kísérletek sorsára jutott, de nem volt sikeresebb Melchior Sabichnak, a Pozsony melletti Szent-Györgyön St. Georger gelehrte Stats- und Kriegszeitung címen tervbe vett vállalkozása sem. Sabich, aki korábban Temesvárott volt ügyvéd, az 1793-ban közzétett előfizetési felhívásában részletesen kifejtette lapja programját. Ez kiadója üzleti érzékéről és tudományos érdeklődéséről tanúskodik.

Hangsúlyozta, hogy ő elsősorban tudós újságot szándékozik alapítani, amelynek – a bel- és külföldi hírek közlésén túl – tudományos rovata lesz a legfontosabb része. Úgy véli, sok hazai irodalombarátnak szerez majd örömet az által, hogy rendszeres tájékoztatást közöl a Magyarország területén megjelent könyvekről. Ugyanakkor szolgálatot tesz ezzel az olvasókon kívül a szerzőknek, a kiadóknak és a könyvkereskedőknek is, hiszen régi panasz tárgya, hogy a hazai könyvbarátok nem értesülnek a megjelent könyvekről. Hogy az új könyvekről tájékoztatni tudja olvasóit, arra kéri a magyarországi nyomdászokat és könyvkereskedőket, küldjenek számára a megjelent könyvekből egy-egy példányt.

Sabich érdekes és életrevaló terve – amely első hazai kísérlet lett volna az ismertetési példányok szervezett beküldésén alapuló irodalmi tájékoztatásra, – ellentétben a többi kudarcot vallott lapvállalkozással, nem nyerte el a hatóságok támogatását. Igaz, közben nagyot fordult a világ: I. Ferenc uralkodása kezdetén vagyunk, amikor inkább megszüntettek, mintsem újonnan engedélyeztek ilyesféle kezdeményezést. A Helytartótanács már eleve azt is kifogásolta, hogy a szerkesztő nem folyamodott engedélyért a budai főhatósághoz, hanem anélkül kinyomtatta lapja programját. Ezért arra utasították a helyi magisztrátust, hogy küldjenek Sabich személyéről jellemzést és közöljék vele: amíg nem kér és nyer engedélyt, addig tartózkodjon a lap kiadásától. A szerkesztő ezután beadványában a magisztrátus támogatását kérve, arra hivatkozott: lapja a súlyos anyagi gondokkal küzdő pozsonyi nyomdász helyzetén is javítana, de hasznos szolgálatot tenne az államnak és a közönségnek is.

Bár a szentgyörgyi tanács kedvező jellemzést adott róla, és kérését is támogatta, nincs tudomásunk arról, hogy a lapengedélyt megkapta volna; 1793 éppen a hazai sajtó elfojtásának az éve volt.