Erdő, erdő, de magas vagy; |
Szép galambom, de messze vagy! |
Azt az erdőt levághatnám, |
Szép galambom megláthatnám. |
|
Szép galambom megláthatnám, |
Környös-körül csókolgatnám, |
|
Ó, víg időm, de elmúltál, |
De hamar búmra fordultál! |
Víg napjaim de elvesztek, |
|
Nem mondhatom, miként bánom; |
Tudja Isten, hogy szeretlek, |
Tudod te is, hogy kedvellek. |
|
El ne felejts, drága lélek! |
Te azt meg fogod álmodni. |
|
Akkor egy gyászos sírt ássál, |
És naponként ott sirassál, |
Mintha testem ott nyugodna, |
|
Még egyszer is arra kérlek, |
El ne felejts, amíg élek; |
Ne zokogj hát, ne sirassál; |
Én elmegyek, isten hozzád!311 |
|
|