Az ég alatt, a föld színén |
Nincsen ollyan árva, mint én. |
|
Ott sírok én mind szüntelen, |
Ahol senki sincsen jelen. |
|
Nem átkozlak, nem szokásom, |
Mind te felelsz meg ezekre! |
|
Rózsám, nekem csak az nehéz, |
Hogy téged ölelget más kéz. |
Könnyes szemem távolról néz. |
|
Mostan titkon sem szól velem. |
Néha titkon ha nyújt kezet, |
Millyen fájdalomra vezet!614 |
|
|