Nem átkozlak, nem szokásom, |
Mind te felelsz meg ezekre. |
|
Fekete színre van festve, |
Elhagyott a reménység is. |
|
Attól mind meg vagyok fosztva, |
A jó mind másnak van osztva. |
|
Hogy bús felleg jön amarról. |
|
Álnok szívű, de megcsaltál, |
De kedves szeretőm vóltál! |
Neked tartottam szívemet, |
Mégis megcsaltál engemet. |
|
Meghajlik értem az ág is.615 |
|
|